Relativizáljuk magunkat…

Otthagytam a sulit,mert két év után rájöttem,hogy rossz helyen vagyok. 

Ennyi évesen a legtöbb mai fiatalnak szerintem már van diplomája. 24 évesen….

Nekem csak a függelékem és a kezem van…meg egy semmire nem használható képesítésem…

Tervek mindig vannak és lesznek is,de dede ….valósuljon már meg valami…nem is anyagi vagy egyéb függvénye ez,hanem inkább a „lelki állapotom” függvénye….

 

Szerző:

Belépett: 7 év

Szamóca12

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 20-01-2018

1 gondolat erről: “Relativizáljuk magunkat…”

  1. Szia Málna!

    Nekem is fáj, hogy azt láthatom, hogy másnak 24 évesen már diplomája van meg sikere, nekem meg még mindig küzdenem kell. Sokat teszek azért, hogy jobb életem legyen, de el vagyok akadva az emberi közelséggel. Sokat bántottak, és pont tegnap óta jött elő az a rossz érzés, hogy igazából igazságot akarok, és egyszerűen tényleg az van, hogy a másik ember miatt, aki éveken keresztül csak a rosszat vetítette felém, meg manipulált, meg hazudott, amiatt vannak ezek a nehézségeim a bizalmas kapcsolatok kialakítása terén.

    Nekem nehéz beengedni mások bizalmát és szeretetét/pozitív közeledését. De ebben az is benne van, hogy a rengeteg rossz tapasztalat miatt nem tudom, mi a szeretet és hogy hogyan működik. Mindig ment a vetítés és a manipuláció. Neked mi okoz gondot?

Írj megjegyzést