Egy lekoszono vilag poros tundere vagyok kopott jotetemenyekkel es lekonyult varazspalcaval…
Egy elefantcsonttorony legfelso fokan elek, melyet a hajosok tampontot ado vilagitotoronynak, a gyerekek vasarnapi bujocskahelynek, a szerelmesek titkos talalkapontnak latnak.
Hogy mit enged velem lattatni a szorongas es depresszio? Az omladozo nyirkos, peneszes falakat es a csecsemofej nagysagu resen beszurodo haldoklo napsugarat.
Pedig lehetne frissen festett vilagos szoba, mely arra var hogy boldog eletkepekkel es eleterot sugarzo novenyekkek dekoraljam, hogy eszrevegyem, a torony tetejebol korbelatni a vilagot…
Nincs kit hibaztatni, nincs kinek felroni.
Azt mondjak, nem a korulmenyek tesznek boldogga, hanem az elet dolgaihoz valo hozzaallas.
Akkor nincs mas hatra mint acsorogni, lehetoleg szelarnyekban zuhano jegcsapmentes ovezetben. Olvadaskor meg nyakba kapni az olvadt holevet. Kijozanito.
Szerző:
