Az utóbbi pár évben mintha megkeseredtem volna. Szürkék, unalmasak, tök ugyan olyanok a napjaim. A gondolatom egy 3 évvel ezelötti szaron jár. Meg azon, hogy mással kefél… Csak rohannak a hetek… Ha az utcán körbenézek azt látom mindenki kibaszott boldog. Mosolyognak, fogják egymás kezét, de még a közösségi szarokon is ez megy. Külföldön kirándulnak, éttermekben pózolnak. Világos, hogy csak többnek akarnak látszani, jó színben szeretnének mutatkozni, de még is mintha az egész város egy színpad lenne, ahol csak én vagyok a nyomorult.
Szerző:
Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 20-10-2017
ami azt illeti ez tényleg csak egy kurva színpad, és ha már egyszer így van nem tök mindegy, hogy ezen a színpadon, ebben a színdarabban melyik szerepet osztották rád éppen, ha egyszer az csak egy szerep, és az csak egy színdarab? költői kérdés volt, mindegy természetesen. az ami belül történik az bezzeg nem tréfa, szóval részvétem vagy jobbulást, vagy bármi. egyébként nem tudom milyen utcákat jársz de amerre én megfordulok ott nem ez a látvány fogad…
Van valamilyen ötleted, amivel ki tudnál törni a szürke hétköznapokból? Pl programok, hobbi
Engem sem ez a látvány fogad. Boldog, vidám emberek mellett én sok beteget, nyomorban élőt látok. Az aluljárók már megteltek hajléktalanokkal.