Kellemes érzés mikor van egy sebed és szépecskén szedegeted le róla a vart, aztán vérzik és csak vérzik és látod mit tettél pedig nem is fájt annyira, hogy most vérezzen.
Aztán gyógyul és egyre nehezebben tudod szedegetni…
Később már csak egy pici réteg van rajta, amit leszedsz mert muszáj, kell még ha nem is akarod. Mire leszeded, örömmel látod, hogy meggyógyultál. Meggyógyítottad magad 🙂
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Olyan nagyon magányos vagyok… Hol vagy Reményke…? :'(
Nem tudom mit tegyek, nem vagyok jól, el vagyok veszve, nem tudok beszélgetni, testileg is rosszul vagyok, lelkileg nem annyira, de picit. Hiányzik… Ő.
Fáradt vagyok és meggyötört és beteg. És nem vagy itt mellettem, nem állsz mellettem, „csak” lelkileg érezlek.
Látom az ismerőseim esküvői képeit a Facebookon, és elkeseredek, sugároznak a boldogságtól, én meg legszívesebben sírnék, hogy nem vagy itt velem, és ha velem is lennél, és Szeretnél, nekem akkor sem lehetne Esküvőm, mert betegen és önbizalomhiányosan nem tudnám „végigcsinálni”.
Fáj, fáj hogy nem vagy itt velem Reményke. Legjobb lenne elaludnom örökre…
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
magam alatt vagyok
megint kikzösítettnek és púpnak érzem megem mások hátán
csak baj vagyok mindenki nyakán
a „kedves” barátom tegnap nem volt itt
ma jött, és hát pont ma rosszul mertem lenni
erre elkezdi,hogy bezzeg tegnap, meg tegnapelőtt nem volt semmi bajom, most meg,amikor ő jött, akkor rosszul vagyok
mintha én dönteném el, és én határoznám meg,hogy mikor legyek rosszul
kivittem a lovat legeltetni a sarokra
arcomat selymes nyakához nyomtam, és némán hullottak a könnyeim
ezt nem vártam tőle
utánam jött, erre megmondtam neki,hogy ha már nem bírja elviselni a betegségemet, akkor mondja meg, meg fogom érteni, nem vagyok elmebeteg
erre elkezdi,hogy ezt csak én képzelem be magamnak
na persze
egész este nem szóltunk egymáshoz
eddig mindig ő mondta,hogy szóljak neki,ha rosszul vagyok
hát ezek után nem fogok, az tuti
soha, senkinek
Szia Krisz!
Sajnálom,hogy az új barátod nem elég elnéző az epivel:(
-dehát:ez a sorsunk…
üdv:samu
Szia!
Nem mindenki ilyen, van aki egészen elfogadja a betegséget, talán az aki szintén olyan beteg mint te, (ezt most nem úgy akartam érteni, hogy te beteg vagy hanem úgy, hogy vannak hozzánk hasonló emberek, akik elfogadnak, sőt szeretnek, nem számít milyen vagy, mert szeretnek olyanak amilyenek vagyunk). Mindenki egyedi, még akkor is ha mindig depis, van akinek az tetszik, komoly, de ahhoz olyan látásmód és személyiség szükséges, a másik félnek. A barátod talán nem ért meg, nem hasonló nagyon hozzád, mondjuk nem ismerem, de vannak másabb emberek is. Keresd azokat akik szeretnek úgy ahogy vagy 🙂 És fel a fejjel és „panaszkodj” nyugodtan, az a legjobb ha magad adod, hidd el! Azt aki vagy, aki lenni akarsz, ahogy érzed magad, ne érezd, hogy vissza kell fojtanod, vagyis érezheted, de ne harcolj mindig, fogadd el hogy részed ez is. 🙂 Bár pont én mondom, aki mindig harcol, de már tudom, hogy ki vagyok, az aki hisz a szeretetben, abban a szeretetben ami attól jön akit szeretünk, és feltétel nélkül és pont úgy és akkor amikor szükség van rá….. talán én is belefáradtam az életbe, de mindig is kissé őrült voltam, és hittem abban hogy valóra válik. aminek kell. A pozitív dolgoknak. Fel a fejjel! Vígasztald meg magad, ha más nem teszi, ez fontos 🙂
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
akivel mindent megbeszélhettem.
de már ő is unja a dumámat.
senkit nem érdekel többet a dumám.
egyedül maradtam.
egész este bőgök, ő meg kilép az msn-ről.
itt hagyott egyedül.
nagyon fáj, de kit érdekel hogy mit érzek?
az én bajom, kit érdekel?
na most jutottam el oda, hogy már nem remélek semmit.
már nem érdekel,mi lesz velem.
nem érdekel az epi, a depi, az egész sz*r életem.
nem akarok már semmit.
megadom magam
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Jó régen nem írtam. Megvolt rá az okom, sőt még mindig megvan. Péntek óta iszonyat szarul vagyok. Egyszerűen nem érdekel semmi, alig bírom rávenni magam dolgokra. Vasárnap ugye Anyák napja volt, nekem nem volt kit köszöntenem, nem azért mert fizikailag nem lehetséges. Közben jött az emlék tavalyról, hogy Anyák napja estéjén indult be a szülés nálam. A legnagyobb ajándék amit az ember kaphat az élettől. Most, május 4-én lett 1 éves. Iszonyatos, hogy még mindig nem lehet velema betegségem miatt. Jövőhéten befektetik szegényt a SOTE-ra ahol 6 hetes korában feküdt már bukásai, súlyproblémái miatt. Most szintén ez a gond, azt mondták kivizsgálják. Félek attól, hogy találnak nála valamit, de attól is ha nem.
Közben 2 évre korlátozó gondnokság alá kerültem, és ugyan nem tiszta, de ha jól értettem ezzel együtt megszűnik a szülői felügyeleti jogom teljesen. Én ezt biztosan nem élem túl.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A Facebook már sok ember életét megkeserítette.Hamis infók,mindenki mosolyog,boldog,azt hiteti el veled,amit akar.Á,sok köze nincs a valósághoz.Egy -egy fénykép erejéig mindenki eljátsza a happy-t,de a felszín alatt legtöbbször rothad a világ.Már többször elhatároztam,hogy ki is lépek,mert csak felb.az agyamat.
A Facebook már sok ember életét megkeserítette.Hamis infók,mindenki mosolyog,boldog,azt hiteti el veled,amit akar.Á,sok köze nincs a valósághoz.Egy -egy fénykép erejéig mindenki eljátsza a happy-t,de a felszín alatt legtöbbször rothad a világ.Már többször elhatároztam,hogy ki is lépek,mert csak felb.az agyamat.
Kedves parrot, köszönöm szépen a hozzászólásodat. Igazad van, hogy a Facebookon mindenki a „jó” oldalát mutatja. Én csak azt nem értem néha, hogy hogy lehet hogy valaki úgy választ magának párt, hogy nincs Szerelem közöttük. Egy ideig abban a Hitben éltem, hogy az emberek Szerelemből házasodnak. De aztán felvilágosítottak, hogy nem minden esetben. Ezen totál ledöbbentem. Mármint ezt nem tudom megmagyarázni, de engem ez a dolog sokkolt. Valahogy olyan mintha csalódás ért volna ezzel kapcsolatban… de azért biztos vannak olyanok is akik Tényleg Szeretik Egymást és Boldogok Együtt. Én ebben Hiszek. Jó lenne ha ez valóság lenne. Egyébként én is sokszor ki akartam lépni már a Facebookból, mert sok volt az emberekből nekem. De aztán végül mégis mindig visszatértem. De nem is igazán az „emberek” miatt, hanem a Szerelmem miatt. Mert Ő is fent van valószínűleg. És ŐT például szeretném megtalálni (ismét).