kedves mindenki . Mint mindig most is elmenekültem. Egy üzenet miatt jöttem vissza . Szabolcs írt.
Ma voltam terápián valakinek el akartam mondani hogy mennyire nehéz és félelmetes volt. De innen elmenekültél multajelenben. S mint életed eddigi napjain most is menekülsz. Könnyebb …
azt éreztem nem érdemlem h itt legyek. …
elnéztem lekicsinyiteni…
az hogy apa megerőszakolt nem nagy dolog …
nem kell terápia sőtt a bura se. Meg sem érdemled….
s az életedet se…
a terápiára késve de elmentem.
addig a kezembe fogtam a gyógyszereket.
s csak katogott a fejemben a fenti sorok.
A terápián arról beszéltünk hogy mettől meddig tartott az amit apa tett. Mocskosnak érezve magam azt mondtam az nap volt az utolsó amelyik nap öngyilkos lettem közvetlen hogy ő ismént megtette. Csupán szeretetből.
vége volt ithon ültem . A tabletták újra a kezembe….
erőt gyűjtve nagy harc volt ….
újra regisztráltam már új. Néven….
Vissza fogadtok? Megértem ha nem ..
hisz nem is érdemlem
Szerző:
Szia Multajelenben Jégvarázs 🙂
Mások nevében nem beszélhetek, részemről örülök, hogy itt maradtál.
Úgy gondolom ilyen emberekre van szükség, akik példát mutatnak, hogy igenis küzdeni kell.
És Te küzdesz. Keményen. Hajrá 🙂
köszönöm. ;(
Én nagyon örülök , hogy itt vagy! Tisztellek, csodállak, és szorítok neked!
;-(
meg sem érdemlem.
;(
annyira nem bírom. ;( nem megy. nem…..
Írtam, ha van kedved, beszélgessünk