Sziasztok. Nem tudom hogy kezdjem igy belevágok aztan lesz eleje és vége is talán.
Probalom megfejteni magamban azt hogy a kapcsolataim miért nem maradnak tartósak. Mindenki volt szerelmes es csalódodott is ez rendben. Könnyen ismerkedem nincsenk gátlásaim. Amikor valakit megismerek es kezdünk közelebb kerülni egymashoz, minden jo szuper, rengeteg mosoly, kedvesség hiszen nem bunko vagyok. Es rengeteg visszajelzés hogy neki a lánynak ez jol esik, figyelek rá, vicces vagyok mellette vagyok ha kell stb. Ekkor igen már kezdek en is hinni es bizni hogy na merjek érezni komolyabban. És egyszerüen mintha ezt megéreznék es amineddig jo volt az már nem. Eddig ha irtam beszéltunk orakat , de jo hogy irsz de jo itt vagy menjünk ide oda.aztan egyik naprol a másikra mintha köszi jo volt veled de most nem kellesz már. Állok és nézek hogy mi történt. Nincs harmadik fél a dologban nincs arrol szó hogy bunko volt vagy nyomulos es szerelmet vallok mindem nap. Semmi ilyen. Minden nap öszinte mosoly es jol müködö kommunikácio. Randik talalkozasok. Udvarlás. Minden a megfelelő mennyisegben. Es énnaki eddig jo pasi voltam minden tekintetben. Hirtelen nem kell es mindenre csak olyan válaszok jönnek amik mögött nem érzem az igazságot. Szoval nem tudom miért történik ez velem mondhatni minden kapcsolatommal. Probalok rajönni hol rontom el a dolgokat. Mert nem nyomulok nem engedem a dolgokat ellaposodni. Találok megoldást hogy érezze becsulom tisztelem mint nőt. Mindezeket nem zuditva hanem normalis keretek között. Hiszen ha tudom hogy boldogga teszi ha meghallgatom vele vagyok mellette vagyok vagy meglepem akkor miért nem tennem ha ez nekem isjo. Szoval tenyleg nemmtudom hogy hol hibázok vagy mi az amit nem veszek észre.
Szerző:
Szia Semen18!
Értem amit írsz, sőt érzem. Ismerős a szituáció, csak nálam fordítva, mert én vagyok az alány akit állandóan átvágnak a palánkon. Szerintem ne add fel. Különben mi értelme lenne ennek az egésznek, nem? 😉 Már megint mocskosul fantáziadús vagyok, gyhogy csak ismételni tudom magam, ne add fel!