Elkezdtem gyűjteni az ezekért a pillanatokért érdemes élni élményeket. Nem akarom megfogni őket, inkább várom a következőt. Erőt ad, és ha ez beállna egy állandó állapotnak, ott kezdődne valami, amit érdemes fokozni, és teret nyer a végtelen. Véletlenül nem találkoztunk tegnap? Ja, majd holnap, összekevertelek valakivel. Lehet csak közelebb kerültem ahhoz, amit életnek neveznek, elemeznek, majd elfelejtenek, miután megfejtenek olyan dolgokat, amik általában senkit sem érdekelnek. Az álom, amiből nehéz az ébredés, mintha egy másik világ lenne. Láttam képeket, filmeket és nem tudok velük mit kezdeni. A vetítő megkopott, a porszemek látszanak a fényben, csak a kattogás hallatszik, és a néma történet a falon összemosódik mind azzal, amit róla gondolok. Fent felejtettük azt a régi festményt, több mint a fele belelóg, nem tudok nem rá emlékezni, valamikor a múlt századból. A festő talán ajándékba adta élelemért és most pakolgatjuk a szobában. kitudja mióta. Ha most festenék egy képet, talán előcsalna pár gondolatot a jövő évszázadban, talán belelógna több mint a fele, a film, amit senki sem értett.
Szerző:
Gyönyörű ez a szöveg, köszönöm!
Nagyon szivesen!
Neked is Holdfény! Mizu Veled?
De régen írtál. Vagy csak én jártam itt régen… Még mindig ez az egyik legjobb blog a Búrán.
Jól megfogtad a dolgokat!