Igazából sok minden történt most velem, amiről tudnék nagyon hosszan írni, de nem teszem, mert úgy döntöttem, most a játékosságról fogok írni. Hangulatjelentésnek tehát csak annyi, van amikor jó a hangulatom, ötleteim vannak és terveim, és optimista vagyok, van amikor feleslegesnek érzem magam, és úgy érzem én semmire sem vagyok alkalmas.
Azt tapasztaltam az utóbbi egy év alatt, hogy a játéknak nagy szerepe van a személyiségfejlesztésben, valamint sok élményt ad, és jó, hogy eltereli figyelmünket a negatív dolgoktól. Én mindig is szerettem játszani. Itthon sokat Catanozunk, indítottam egy még nem túl stabil lábakon álló társasjáték klubot is. De nagyon jó a csapat összekovácsoló ereje a kijutós játékoknak is.
Most egy éve játszom már a könyvkihívást. Az internetes oldal itt található, biztos megy még jövőre is, ha valaki el szeretné kezdeni.
http://www.konyvkihivas.hu/
Szóval az a lányege, hogy ötven könyvet kell elolvasni, de van 25-ös kihívás is, én csak a 25-ös et vállaltam be, és két év alatt fogom az 50-et elolvasni.
Az igazi lényeg pedig, hogy van ötven kategória, és mindegyikből egyet kell elolvasni. Ez azért jó, mert olyan könyveket is elolvasunk által, amit magunktól sose tennénk. Én pl. olvastam olyan könyvet, amit rég szerettem volna., mint Agatha Christie: Rózsa és a Tiszafa, ami a Mary Westmacott álnéven írott nem krimilyei közé tartozott.
De nagy élményt jelentett számomra a romantikus regény, vagy amibe szerelmi háromszög van kategória, hisz ilyet magamtól sohasem olvastam volna. A szerelem a kolera ideján kevésbé tetszett, a Színes fátyol viszont jobban. El is határoztam, hogy máskor is olvasok majd ilyen könyvet, és felvettem az elolvasandók listájára a Száz év magányt is.
Volt olyan kategória, amihez képregényt kellett olvasni, így jutottam el a japán mangákig, amit visszafelé kellett olvasni.
Érdekes kutakodást ígért, hogy olyan könyvet is kellett olvasni, ami az én születési évemben jelent meg. Ehhez már kutatómunka kellett. Mintahogy az kell majd a velem megegyező monogrammú író könyvéhez is.
Karácsonykor pedig külön érdekes karácsonyi regényt olvasni.
Szerző:
Szia,
Nagyon klassz elfoglaltságokat választottál, gratulálok. Főleg a könyvkihívás érdekes, tényleg sokszor testidegen könyveket nem olvas az ember, és így egy csomó jó élménytől fosztja meg magát.
Nekem ilyen a sci-fi műfaj, pedig amikor elolvastam némi unszolásra Stephenie Meyertől A burok c.könyvet, kellemeset csalódtam.:)
Mondjuk a Száz év magányt én végigszenvedtem, de ez ne tántorítson el tőle!
Én moly tag vagyok, ott szoktam ötleteket kapni: http://www.moly.hu
Társasban nekem a Dixit a kedvenc, de most karácsonyra bővülünk egy Concept nevű társassal is. Catanozni régen catanoztam, azt is kedveltük.
Szia bűntudatos! Nekem is nagyon tetszik ez a játék! Én mondjuk irodalmár korom óta nagyon sokat olvasok, de például önfeledten társasozni nagyon ritkán sikerült éltemben. Pedig tudom, milyen jól összehozza az embereket 🙂
F*sza dolog egy ilyen könyvkihívás. Bár nekem úgy tűnik, kicsit túl sok az eszkimó, és kevés a fóka, olyan értelemben, hogy olyan játékokon szoktam indulni, amiben van valami emberi léptékű esély is, hogy esetleg talán nyerek valamit. Azért decemberben én is beneveztem egy utolsó, 4 könyves kihívásra. Az első knyígu, amit véleményeztem, Charles Dickens Karácsonyi éneke volt. Persze, szép dolog magáért a részvételért megcsinálni, de én egyre inkább szeretnék ezt-azt, vagyis ellenszolgáltatást kapni a dolgaimért, még ha csak gesztus értékűt is, egyre ritkábban szólalok már fel öncélúan, leginkább afelé tendálok, hogy valami hasznom legyen az írásaimból, ha más nem, erkölcsi. Vagy mondjuk azért írok, hogy effektíve pressziót gyakoroljak egy bizonyos ügyre, Nyaff, azt hiszem, az önértékelésem nagyjából mostanában hágott a tetőpontjára, nem feltétlenül összhangban a teljesítményemmel. Az írás nálam kezdetben terápia volt, de kezd komolyra fordulni.