A héten földetértem. Tavasz-nyár felhangolt állapotban telt jórészt. Az elmúlt hetek sajátos sötétségben, ingerlékenységben, örömtelenségben. A héten a nagyon is jól ismert igazi depressziós állapotba kerültem.
Megnyugtató, mert ezt ismerem; ezt a lenyomott hangulatot, negatív érzéseket; hogy értem a humort, de nem tudok nevetni; monoton a hangszínem, és egész nap álmos vagyok (ennek ellenére persze éjjel nem tudok aludni); hogy hirtelen nem érdekel semmi, nincs súlya a dolgoknak. Ha nem sikerül az októberi vizsgám? Nem gond, majd megyek novemberben. Ha kirúgnak a munkahelyről, mert a stílusom vielhetetlen? Nem baj, majd megoldom, találok másikat, vagy majd csinálok más típusú munkát.
Csak lézengek a lakásban. Rend van, már több mint egy hete. Elég hihetetlen, nem jellemző rám, hogy meg tudnám tartani.
Hiányzik valami. Az életemből.
Pálferi előadásokat hallgattam a héten. Ma is. Tanulás helyett. Eszembe jutott, hogyan ugrottam ki legutóbb a terápiából, és hogy meg kellene beszélnem a hölggyel, hogy miért hagytam abba. Elmondani az ellenérzéseimet.
Hétfőn jó napom lesz. Kollégám beajánlott egy dokihoz, aki alvásproblémákkal foglalkozik. Nem ő maga fog segíteni, mert nem foglalkozik olyanokkal, akiknek primer alvásgondok mellett hangulati problémáik is vannak. De azt igérte, meghallgat és ajánl valakit. Jó fej a kollégám. Niylván érdeke is, hogy legyek munkaképes 🙂 De messze meghaladja az elvárhatót az, hogy a mentális gondjaimal is foglalkozik.
Szerző:
És akkor ma voltam az ajánlott dokinál, aki
olyan kérdéseket tett fel, amiket eddig egyik orvos sem
odafigyelt arra, amit mondtam
kedves volt
biztosított, hogy tud segíteni
ajánlott kiegészítő gyógyszert az alváshoz
az általam kérdezett antidepresszánst egyből ismerte, pedig nem is mondtam a nevét, és mondta, hogy az szuper gyógyszer, szerinte a legjobb antidepresszáns
ajánlott többféle lehetőséget (mert hogy ő nem praktizál)
Ezek után én csak annyit kérdezek, hogy miért nem? Miért nem tudja a szakrendelőben lévő orvos, meg a háziorvos ezeket megtenni? Miért kell könyörögni egy rohadt receptért, meg összeveszni a mellékhatások miatt? Miért?
A háziorvos sajnos jóformán semmire nem jogosult azonkívül, hogy beutalót ír. Ez, meg a szabad orvos-és intézményválasztás megszűnése a legrosszabb változás az utóbbi években.
De azért az nagy szerencse, hogy találtál egy jó dokit. Mit csinál,ha nem praktizál? És mi lenne az a szuper antidepresszáns?
Kutat, meg előadásokat tart. Igen, tudom, hogy szerencsém van, hogy meghallgatott.
Brintellix. Nagyon elismerően beszélt róla. Mondjuk, nem biztos, hogy megkaphatom, majd egy másik dokival kell egyeztetni.
A szakrendelésekre bejutásról könyveket lehet írni… Nekem külön jó, hogy részben az egészségügyben dolgozom, így a munkában is elszenvedhetem az értelmetlen intézkedéseket. Jó, néha vannak jó változások is 😀
A brintellixról van itt vagy 3-4 topik, hát, nem igazán csodaszer.