„– Akarja, hogy megmutassam a családi albumunkat? – Eredj a fenébe az albumoddal! – Ez itt a családom. – Kretének. – Ez az apám. – A szemén látszik, hogy sunyi. Maga nagyon hasonlít az apjára. – Mindenki ezt mondja. – Az öccse meg a nővére az anyjukra hasonlít. Hány éves a nővére? – Harminchárom. – Negyvennek mondanám. – Átadom neki a bókot. – Hát ez a szaros baka? – Én lennék. – Börtönben ült? – Nem. Miért? – A feleségem ott ül. A búsban. Azt írja, tűrhető a kaja. Csak gyötri a honvágy. Hazavágyik. Kínjában verseket ír. – Miért ültették le? – A 103-as alapján. Megölte a szeretőmet. Féltékenységből. Késsel. Engem is le akart szúrni. – Sajnálom a szeretőjét. – A szeretők nem arra valók, hogy sajnálják őket. Ez meg itt kicsoda? – A nővérem a férjével és a gyerekekkel. – Két gyereke van? – Vologya már iskolás, Lenocska oviba jár. – Sohasem szoktam bántani a gyerekeket. És maga? – Attól függ, kit tartunk gyereknek. – És ez, amelyik a Bugyonnijra hasonlít? – A nagypapa. Megölték. Ez pedig a nagymama, Klava. Karóra ültették. – Hogyhogy karóra? – Alighanem tévedésből. Ez pedig Szima nagymama. – Vele mi a helyzet? – Semmi különösebb. Bezuhant egy szerelvény alá. Magának nagy a családja? – A feleségem, én és a lányom. – Van magánál fénykép róluk? – Nincs. Gyűlölöm őket. – Mind a kettőt? – Ja. Amikor esznek, folyton potyog valami a szájukból. Makaróni, uborka, ilyesmi. – Hány éves a lánya? – Tizenhét. – Dohányzik? – Szurkálja magát. – Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy lánya van. Hamarosan unokái lesznek. – Már voltak unokáink, fiúk is, lányok is. Nyina egyelőre nem tervezi a házasságot. Idén érettségizik, az Idegen Nyelvek Főiskolájára szeretne menni. Nyina arról álmodik, hogy tolmács lesz. – Milyen nyelvet tanul? – Valami mocsadékot. – És magát hogy hívják? – Pavel Andrejevics. Nagyon szeretem a sportot. A kedvenc sportágam a labdarúgás. Néha vendégségbe megyünk a barátainkhoz, vagy mi hívjuk meg őket. Mindig leisszuk magunkat, én, meg a nejem, Marina. Csak míg ő tequilában utazik, én a vodkát részesítem előnyben. – Mivel foglalkozik a felesége? – Marina gyermekorvos. A művi vetélésekre szakosodott. Szereti a munkáját, nagy odaadással végzi. Marina jól énekel, szép hangja van. Hetente egyszer Marina eljár a Művelődési Házba, ahol a kórusban énekel. Magának azt a nagymamáját, amelyiket karóra ültettek, szóval ki ültette fel? A világon csak egyetlen olyan népesség létezik, amelyik képes karóra ültetni egy nagymamát. – Kikre gondol? – Nincs igazam? – Mi a vezetékneve? – Miért fontos ez? Belov. A korom harminchét év. Moszkvában születtem, egész életemet itt éltem le. Hajlamos vagyok a becstelenségre.”
Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája
Szerző:
