„Vannak ilyen emberek a világon. Csodás tehetséggel megáldott emberek, de nincs elég kitartásuk, hogy ügyesen ki tudják azt használni. Akik elaprózzák, elpazarolják a tehetségüket. Én sok ilyet láttam. Először azt gondolod, milyen fantasztikusak. Elég csak rápillantaniuk egy nehéz darab kottájára, és már le is tudják játszani, ráadásul nem is akárhogyan. Ha látod, elámulsz a teljesítményükön. Azt gondolod, te soha, de soha nem leszel erre képes. De ennyi az egész, onnan már nem jutnak tovább. És miért nem? Mert nem tesznek érte semmit. Nincs bennük szorgalom a tanuláshoz, el vannak kényeztetve. Hiszen tehetségesek, kiskoruk óta erőfeszítés nélkül, ügyesen megbirkóztak minden akadállyal, mindig csak dicsérték őket, milyen nagyszerűek, ezért teljesen feleslegesnek tartják a kemény munkát. Fele annyi idő alatt végeznek egy darabbal. Ami más gyereknek három hétbe telik, a tanár azt látja, hogy ő már tudja, hát engedi a következő darabhoz. Nem tudják, milyen az, ha hajtják őket, kimarad az életükből az egyik legfontosabb jellemépítő dolog. Ez tragédia.”
Murakami Haruki: Norvég erdő
Szerző:
