Szóval most jön ez a mi a bajom rész utolsója. Ebben az az érdekes, hogy a papíromon az van diagnózisnak a major depresszió mellet,ami azóta már elmúlt, hogy bipoláris affektív zavar, kevert fázisú tünetekkel. Erről apszichiáteremnél még szó se esett, több mással ellentétben, így csak később, mikor elolvastam a papíromat tudtam meg, hogy van ilyen diagnózisom. Ettől nagyon megilyedtem, sőtt most is elég rossznak tartom, hogy van ilyen a papíromon. Ugyanis egyik ismerősomnek ez a baja, és őt kétszer is rendőrok vitték el miatta, szóval elég gázos dolgokat csinált, bár most hogy rendesen kezelve van évek óta nincs vele probléma, csak mivel a környezete tudja a 2 problémás esetet sehova se akarták felvenni dolgozni, meg rokkant is. Én ezt az életet nem akrom, aktív akarok még sokáig maradni. Persze rákérdeztem a pszichológusomnál erre, és ő azt mondta, egyrészt van hogy azért írnak rá valamit az ember papírjára, mert csak így adhatják azt a gyógyszert amit hatásosnak látnak. Másrészt a kevert fázisú mást jelemt, nem feltétlen a fel, meg lehangolt állapot változását, bár lehet az is. Elég hozzá csak annyi, hogy depressziós és mégis mosolyog. Na ez rám pont nagyon jellemző. Mosolygok ha az emberekkel beszélek és zavarban vagyok, vagy csak azt érzem, hogy valami nem jó. Ez gyakran szül félreértéseket is. De néha mégis előfordul, hogy meggondolom nem jellemző-e rám ez a felhangolt lehangolt állapot. Mert pl. egyszer jól feldobtam magam egy ötlettel, és annyira jöttek közben a többi ötletek, meg cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy teljesen feldobódtam, milyen jó lesz, hogy ez megvalósul. Aludni se tudtam tóle. Úgy 3 órát aludtam akkor este, másnap mégse voltam fáradt, harmadik nap viszont ugyanaz a dolog teljesen lehangolt, hogy úgyse fog sikerülni. Szóval a fenti három dolog közt őrlődök, hogy mi lehet, lehetett a bajom. De tudom az egészséges és a beteg határ között nem éles az átmenet, ezért ezeket nagyon nehéz meghatározni.
És egy mostani helyzetjelentés, hogy olyan is legyen már a blogomban: kisebb hangulatingadozásokal, de jól vagyok. Bár pár napja, volt hogy négy napig minden este bőgtam egy fél órát, viszonylagos indok nélkül, nem érzem eztm akkora nagy problémának, mert néha ilyen napok is kellenek. Aztán elmúlt. Kicsit izgatott vagyok, mert azt hiszem lassan hazaköltözök, lejár az itteni szerződésem, és talán otthon lesz másik munkám. De minden bitózonytalan, és ez kicsit leszív belőlem. Viszontz az elmúlt időben nagyon aktív voltam. Elkezdtem egy 8 hetes futás egyzéstervet, hogy visszanyerjem a kissé lecsökkent fizikai erőmet. Több mindennel is foglalkoztam, ennek következtében csökkentettem az édességbe fojtott bánatot. A minap pedig megnéztem egy Bagdy Emőkés videót (néha szoktam ilyen pszichológiai videókat nézni, egyrészt mert érdekel a téma, másrészt hátha valami érdekeset tippet találok benne.
Itt találtam is egy tanácsot, hogy minden nap felkelés előtt képzeljük el, hogy milyen jó napunk lesz. Lehetőleg olyan dologgal, amit biztos csinálunk aznap. Ezzel hozzáálítjuk az ilyen elváráshoz a szervezetünket, és könyebben elmegyünk a bosszúságok melett is. Amióta csinlom jobb a kedvem, sőtt mintaha még be is vonzottam volna vel a jót, tegnap küldtak az ötthononi hosszú távú önkéntes munkáról visszajelzést.
Szerző:
Szia!
Én nyár elején kaptam egy bipol diagot, azon lamentálok már hónapok óta.
https://bura.hu/blog/roxy-blogja/2016-aug-31/bipol-2
Én már 40 múltam, sok mindent láttam (hehe), ez valahogy mégis erős.
Múltkor az éjjel-nappaliban (ahova naponta kábé 3x járok minimum) szólt egy jó szám, elkezdtem rá táncikálni és megjegyezte a pénztáros csaj (akivel egész jóban vagyok, ha lehet ilyet mondani), hogy milyen jó kedvem van. Erre kénytelen voltam közölni, hogy majdnem elsírom magam, olyan rossz kedvem van.
Jó, hogy írsz blogot, segít egy kicsit tisztábban látni a helyzetedet.
Szia! ÉPrdekes, amit írtál, hogy te is úgy kaptál bipol diagnózist, hogy nincsenek a klasszikus fent és lent tüneteid. És hogy így lítiumot szedsz. Én nem szedek különösebb bipol gyógyszert, bár egy antipszihotikumot igen. Ez idegesít is. Remélem majd egy idő után le lehet állni a gyógyszerekkel. Viszont érdekes a példa hogy jókedvűnek látszottál és közbe szomorú voltál. Lehet neked is ilyrsmikre alapozzák a diagnózisod. Szerintem érdemes lenne felvetni erről egy beszélgetést a dokiddal, vagy a pszichológussal. Engem is a pszichológus nyugtatott meg ilyen szempontból.
Szerintem a dokiknak is nagyon nehéz ez, ha nem annyira tipikusak a tünetek, hogy most hova is tartozik az illető. Te hogy kerültél egyébként ehhez a dokihoz aki a bipolt megállapította?
Nekem ez a nagyon vidámnak tűnök, és azért mellete depisnek érzem magam régóta ottvan. Pl. egyetemen mindenki egy vidám csajnak ismert, és meg is kérdezték miért mosolyogsz mindig így. Egyszer az utcán is megkérdezték, most min mosolyog. Legtöbbször a fent leírtakon kívül ez olyankor volt, mikor ábrándoztam valamin ls az vicces volt. Így sokszor előfordult, hogy magamba nevettem, vagy mosolyogtam. Ezért hülyének is néztek sokan. Már nem szokott előfordulni. De még mindig nagyon ábrándozós vagyok.
Szia! Bagdy Emőkét én is szoktam hallgatni és szerintem is jó. Végigolvastam a blogodat. Példaértékű a kitartásod.
Én elhiszem, hogy nehéz lehet diagnosztizálni és gyógyszerelni. Iszonyatosan elmaradott a pszichiátria a 21. század elején. Kábé mint mikor Semmelweis próbálta elmagyarázni az orvostársainak, hogy a hullaméreg mérgező és azzal megfertőzik a szülés előtt álló, vajúdó, frissen szült nőket. És hogy talán kezet kéne mosni. Nem nagyon hittek neki. Most is próba-szerencse alapon gyógyítanak. Kapsz egy diagot (vagy jót, vagy nem jót), aztán beléd töltenek egy adag gyógyszert (vagy jót, vagy nem jót). Aztán kész, menj isten hírével.
A pszichoterápiáról sincs túl jó véleményem.
De hát ez csak az én véleményem és azért azt el kell ismernem, hogy a helyzet sokkal jobb, mint 100 évvel ezelőtt, legalábbis bizonyos betegségek esetében. A súlyos depressziót, a skizofréniát, a mániási depressziót muszáj gyógyszerrel kezelni.
Sziasztok!
mindenhova írok, mert nem találom a személyes találkozó Búrásoknak topikot, hogy rgyeztessünk még egyrészt, másrészt aki pesti, van egy eladó jegyem a színházak éjszakájára, ahova én is megyek, tehát együtt lehet velem folytatni a beszélgetést,
Én az Operettszínházba megyek backstagre, a ja a jegyet kedvezménnyel adom, amúgy 2500 ft. jelentkezzetek aki szeretne!