Foszlányok maradnak a gondolataimból, mire leírom őket. Azt tudtad, hogy az angyalok is versekben beszélnek? Sokszor nem is én vagyok, csak közvetítek, a hozott anyag már rég kimerült, rég kiégett. Az a szó, hogy Isten sokak számára egy elcsépelt közhely, valami maradi szemlélet. A szemedben látom neked mit jelent. A szobrász sem állítja ki az összes szobrát, csak amit arra érdemesnek talál, és lehet még így sincs vele teljesen megelégedve. Szobrásza válogatja. Rodin elkészítette többször ugyanazt a szobrot. Michelangelo meglátta a követ és látta benne az alakot, csak lefejtette a felesleget.
Amióta tudom, hogy beteg vagyok, azóta döntöttem el, hogy meg fogok gyógyulni. Nem mintha nem lennék el vele, de tudnom kell hova juthatok. Ennek már 18 éve. Egy pillanatra sem felejtettem el. Jó volt pár pillanat, de azok nagyon másról szóltak, nagyon hétköznapi dolgok voltak. Egy skizo kép, hangulatvilága nem mondható átlagosnak. Valami olyan szegmense a valóságnak, ami azért létezik valahol, csak egy sajátos világban.
Az idő nekem dolgozik. Nem az idő munkanélküli. Régen másképp láttak az emberek mindent, másképp formázták a betűket. Ugyanazt a dolgot másképp látja két ember. Ugyanaz a vonal másképp egyenes, vagy görbe. Ugyanaz az idő másképp telik el. Máshonnan jövünk, és máshova tartunk. Más dolgok fontosak, másért élünk vagy halunk. Nekem ugyanaz a személy mást jelent, mint neked. Te lehet, megölnéd, Én az életem adnám érte. A szeretetet sem egyformán érezzük, sok minden lehet benne, ha tudok olyan dolgokat szeretni, amik téged egyáltalán nem érdekelnek, és fordítva. Lapjára állítom, majd felemelem, eldobom, mint egy dobókockát. Már megint hatos. A világért sem hagynám ki, megtanultam, ugyanolyan fontos lételem, mint a vele járó félelem.
Szerző:
