El akarok menni valahova messze. Egy teljesen más ember akarok lenni, mint ami vagyok. Szeretném a jó dolgokat látni az életben, jobb ember lenni. Most úgy gondolom ehhez mindenképpen az kéne, hogy egyedül lakjak és hogy legyen munkám. Nem szabad ennyire félnem az emberektől. Csak rájuk kell néznem és mély levegőt venni. Nincs bennük semmi ijesztő. Még ha a gyomrom görcsben is van, még ha folyamat azt is kiabálja az agyam, hogy meneküljek… nem csinálhatom örökké. A szívem úgy ver, majd kiugrik, de akkor is megkell szólalnom, különben nem értik…Nem érti senki. Mindenhez szavak kellenek. Szavak nélkül csak vérzik a mellkasod a nyomástól. Összetörsz. Összetörsz másokat. Csak rájuk kell nézni és elhinni, hogy egy bolygón létezünk, egy a valóságunk. Kikell lépnem a fejemből. Ha van is a boldogságnak egy mennyisége, amin felül már nem tudom elviselni, erősnek kell lenni. Biztos van valami az életben, amiért megéri erőt venni és elfogadni. Sírhatok, akkor sem fogok eldobni semmit többé.
Szerző:
Olyan hasonlóak az írásaid ahhoz képest,amilyen állapotban én vagyok.
Én megerősödni akarok,nekem ez a „jobbá” válás. Egész 15 éves korom óta gyűlölködő és szorongó kölyök vagyok,bármi is történik. Szélsőségesen.
Hogy akarsz élni? Nyugisan,hétköznapian,”lineárisan”? Vagy,szeretnél alkotni,kockáztatni,befekteti pénzt/energiát/időt/embert/egyebet,hogy abból az egyenlőség jel végén valami legyen?
Én példáu utóbbi alak vagyok.
Én régen,-minek után rengeteg filozófus,és híres pszichológus könyvét olvastam -,egyszercsak ateista lettem,és végül pedig magamban játszadoztam a gondolattal,hogy a legrosszabb az életben,ha tétlen,közönyös vagy. Zérus összegű játék az élet,az fix,legtöbb esetben,és ebben annyi izgalom van.
Én például szorongok,emiatt nem tudok „nagyvilági” életet élni. Pedig lenne rá lehetőségem.
Mivel nekem is kiugrik a szívem a helyéről,én már kb olyanba nyugodtam bele,minthogy „30 éves koromig élek”,de addig legyen kölyköm,feleségem,mellette 3-4 szeretőm,és izgalmasan záródjon le az életem,szeretnék látni,tapasztalni,élvezni,kianázni a magamban lévő lehetőségeket,stb….
Bárhogy,bármikor,bármi.
Én is próbáltam racionálisan megközelíteni a dolgokat,csak az a baj,hogy vannak olyan emberek,akiknek az agyában bizonyos dolgok nem működnek jól,és ez így van,akárki,akármit mond.(a szakembereken kívül).
Ezért ha nem megy a rációval való leküzdése ennek a szarnak -már elnézést-akkor abban leszek racionális,hogy hogyan tudom ezt a betegséget a lehető legcsekélyebb szintre levinni,a tüneteket mérsékelni,és a leghatékonyabb embert faragni magamból,puszta racionalitással. Racionalitás pl az,hogy tudod,a betegséged mikor jön elő,minek a vonzata,ilyenkor milyen gyógyszer/egyéb segít,és mikor van nyugtod. De pl a cél(ok),amit a szemed előtt látsz,és mintegy,fanatikusan el akarod azt érni,ez esetleg felülírhatja a nagymértkéű szorongást.
Nehéz,tudom,nekem állandó jelleggel erősen ver a szívem,már nyugalmi helyzetben is. Nem tudom milyenek az értékeim pl,-háziorvos már rég elküldött vért venni,még nem mentem el -de arra törekszek,hogy mindenáron csökkentsem,elővigyázatosan persze,a tüneteimet. Én leírtam egy papírra,maximum mennyi mg rivotrilt vehetek be,naponta,hogy ne szokjak hozzá hamar,vagy ne legyen bajom tőle. Konkrét „görbét” csinálok a szubjektív megéléseim alapján,heti,havi bontásban, „y” tengelyen a szubjektív érzetem 1-10 skálán, „x”tengelyen a napok,hetek,stb….
A mi problámánkkal való életvitelnek valószínűleg egyedül a fizikai egészségünk szab határt,korlátot. Szerintem.
Holnap megyek képzésre,reggel 2 mg rivotril,délben 1 mg,délután 1 mg.
Csak így tudom mérsékelni,és sajnos tényleg így van. Orvos ezt „aláírta”. Egyébként ez amennyiség állítólag az átlagos dózis,nem tudok hozzászokni fizikailag ennyihez.
Oh, átérzem amiket írsz. Én is rosszul vagyok attól, ha belegondolok mennyire semmit tevővé tudok válni a rosszabb napokon. Sose voltam elég bátor ahhoz, hogy izgalmas életet próbáljak élni. De a legtöbb amit tehetek, ahogy te is írtad, hogy racionálisan állok mindenhez. Ez az egy, ami kicsi lenyugtat. Ha lefoglalom az agyam mindig valami újjal az is sokat segít, ezért szeretek folyamatosan filmeket nézni.
Átlagos dózis…de akkor is szép mennyiség. :O
Csak a legjobbakat kívánom neked! Újra kezdeni mindig lehet. Csak tanulnunk kell a dolgokból. Aztán tovább menni. Eddig is bátrak voltunk, továbbra is azok leszünk.