Megkeresett és ismerősnek jelölt a facebook-on az egyik exem. Körülbelül hat vagy hét éve nem találkoztunk. Nem volt egy hosszú kapcsolat, főleg azért nem, mert előbb ledumált a józan eszemről, iszonyúan lelkes volt irányomban, meggyőzött, hogy mi mostanól kezdve mindig és mindenhol és együtt, bízzak csak meg benne, aztán amikor kezdtem volna érezni iránta valamit, akkor átment bunkóba. És amikor ennek okára értetlenül rákérdeztem, akkor arra az volt a válasz, hogy „Szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd.” Bumm. Úgy húzta ki ezzel a mondattal a lábam alól a talajt, hogy onnantól kezdve nagyjából hallani sem akartam felőle. Akinek mondak már ilyet, talán érti, hogy miért. Rettenetes érzés volt. De tanultam belőle, és ha ma nehezen hiszem el valakinek, hogy irántam lelkesedik, akkor az jórészt miatta van. Kételkedem, és sajnos a tapasztalataim azóta is azt igazolják vissza, hogy joggal.
És most megkeresett, sőt rám is írt, hogy mi történt velem az elmúlt években, satöbbi. Eleinte attól tartottam, hogy valami MLM-es szekta tagja lett és nekem akarja eladni a legújabb csoda-termékeket, de nem, ez rosszabb, ez a pasi barátnőt keres. Visszanéztem az elmúlt napok posztjait a facebook oldalán, és hát teljesen egyértelmű a dolog, kimondja, pontosabban leírja. Ráadásul a tegnapi csevegésünk közben a régi becenevemet használta, amit ő adott nekem és ami arra utalt, hogy foglalt vagyok.
Elsőre eléggé összezavart ez a dolog, és mi tagadás, hízelgőnek is találtam a dolgot. Most viszont, hogy aludtam rá egyet és tiszta a fejem, habozás nélkül behúztam a kéziféket.
Ugyanis egyszerűen rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy ez a pasi arra akarjon engem használni, még ha csak virtuálisan is, hogy a magányát enyhítse. Nem, ez így nekem nem megy, még gondolatban sem. Képtelen vagyok még csak ezen a szinten is belehelyezni magam egy olyan szituációba, ahol én valamiféle báb vagyok, egy eszköz, amit használnak, előre nem tisztázott célok érdekében. NEM.
Ez az egyetlen jó dolog az egészben: biztos, hogy változtatni tudtam magamon ebben az ügyben, mert elsősorban azt tartom most szem előtt, hogy nekem mi a jó és hogy mire vágyom. Ez a legutóbbi időkig semennyire nem volt rám jellemző. Most már igen. Éppen ezért tudom, hogy arra vágyom, hogy szeressenek és tiszteljenek, és főleg az, hogy valakinek ÉN kelljek. Ne egy elképzelt barátnő, ne egy pótlék, hanem én. Az összes hibáimmal és előnyeimmel és szokásaimmal és hülyeségeimmel együtt, én. A „bepróbálkozom, mert egy ideje nincs senkim” baromira nem ez a szint.
Hát ez van. Valósággá vált az a törekvés, hogy úgy tekintsek magamra, hogy vagy jön egy olyan férfi az életembe, akinek tényleg én kellek, és úgy ahogyan vagyok, vagy egyedül maradok. Harmadik út nincs. Nem is akarom, hogy legyen. A kegyetlen része ennek az egésznek az, hogy a meg nem élt nőiségem úgy toporog a startvonalnál, mint egy versenyre kész, erőteljes paripa. Várja, hogy szabad legyen és futhasson. És nekem minden egyes alkalommal vissza kell őt tartanom. Volt már, hogy szabadon engedtem, de annak sosem lett jó vége. Így hát marad a startvonal mögött, toporog és fújtat türelmetlenségében, én pedig hűtöm, hűtöm magam addig, amíg nem jön valaki. Aki „igen”.
Szerző:
Szia oida! Absolut jól tetted hogy visszautasitottad az exed igazad van hogy magadra gondolsz ne is legyél senkinek a játékszere.Biztos vagyok benne egy értékes nő vagy és igenis jol gondolod hogy olyan emberrel akarsz együttlenni akinek te vagy a NŐ.Szoritok neked hogy minnél hamarább rátalálj a megfeleő partnerre tudom nem egyszerű a dolog de mindig akkor és hol bukan fel a megfelelő partner amikor az ember nem is gondolná.Ezt tapasztalatból mondom.