Amit szavakkal nem lehet. Akiket a szavaikért követek. Ahol nyugalomra lelek, mire felelek, ha megkapom a jelet. Kő kövön nem marad, ha egyszer felkelek. Sovány vigasz, az egyetlen mit kérhetek. Remélhetek. Ami a végén marad, egy fenegyerek. Fegyvertelen, embertelen mosolyból született, hamvaiból feltámadt erőltetett. A lehelet igazat mond, a csendből eredő akarat tör utat. A hiányból születik a kereslet. Minket valaminek a hiánya teremtett. A szeretet. Satöbbikből építek várat, egy égig érő falat. A végén talán marad egy falat. A tortából egy szelet. Majd hajóra szállok és kifogom a szelet. A vitorla dolga, hogy vigyen világból világba. Hittem a virágban. A szirmok meséje, erősebb a harcnál, megmutatja igazi arcát. A színek érdekesebbek a morajnál, amit a tömeg skandál. Körbe állunk és csodáljuk, mindazt, amit teremtett. Szorítom a kezed, hogy el ne engedd. Alattunk semmi, felettünk még az sem. Megoldja helyettünk, még kérnünk sem kellett. Kinéztem egy pontot és nem eresztem. Ereszkedtem, pedig az út felfelé visz. Látok a sötétben, unalmasabb már nem is lehettem. Kell egy kis idő mire megértem leendő helyzetem. Ha az egész eltűnne, magamat hiányolnám belőle. Kétkezi munkával mit építhetek? Osztok, szorzok, összeadok, kivonok, majd kivonulok. Sorban, mint a libák, ha előjönnek a hibák. Fordítva ülök a lovon, síelek a havon. Havonta megadom magam huszonhétszer, hogy újra születhessen a kényszer, amiből sosem elég. Majd elég, mint a gyertya a porban, utólag vigasztalódunk az utókorban.
Szerző:
Köszi Holdfény!
Tetszik,hogy tetszik. 🙂
Cool, amit írsz, sokan érzik így, de te költő vagy, Király!
ha ilyen szépen ki tudod fejezni magad, erős vagy. ha ilyen szépen leírod, mi a pélya veled és a világgal, erős vagy.
Ha gyengének érzed magad, gondold azt, hogy amíg lélegzel az Atya vigyáz rád! Hiszen, ha a virágot szeretd, rossz ember nem lehetsz! És a teremtés az Atyától jön, nem vágom a halálfej mit keres a képen, nélküle is cool vagy és jó az imidzsed, ha ilyet írsz!
Bocs a stílusomért.
Köszönöm az írsáodat!
Szia kedves Házikuszmacskusz!
Tényleg örülök,hogy bejön ez a stílus,bár sokfélék vagyunk a helyzetektől függően.
A tetoválás egy légiós tetkó,ami elképzelhetetlen halálfej nélkül,ami elég szélsőséges belátom,de valamiért belefér,ha már meghatározó része volt az életemnek.
Szeretem a hangulatok sokszínűségét,és az sem zavar ha percenként változik,ilyenkor jobb leírni belőle pár dolgot,szórakoztató visszaolvasni.