jartam mar pszichiaterhez, nem is keveset GAD-dal, depresszioval, anorexiaval de ez a mostani pszichoterapia kikeszit. Ramentunk a bordeline zavarokra. Ma is voltam (2alkalom/het), a doki 3 alkalmat akart de azt a melo miatt sem tudom bevallalni se anyagilag, igy privatban.
egyre tobb minden kerul felszinre vagyis elkezdodott a terapia es ma mar nem arrol beszelgettunk h a Wellbutrintol nincs etvagy hanem hogy hogyan fogytam 8kgt 4 het alatt.. Nyilvan megkerdezte a doki, h koplalok-e.. Megint.. Nem veszi el a Wellbutrint mert meg ez hasznal a legjobban es azert mas tud enni a Wellbutrin mellett. Ez mind lelki. Utalom a terapiat, utalom a anyamat aki rivalizal velem apam „kegyeiert” ebbe raadasul belemegyek mert egy gyoker vagyok. Mint bordeline-nak a legelso es legfontosabb szerinte a hatarok meghuzasa es megtartasa. Kurva nehez ez meg magammal szemben is, nemhogy az apamra meg anyamra is figyeljek mikor dobjak a jatszmaikat v tenyleg para van.
hullamzok de iszonyatosan, szetforgatom az agyam mindenen es ujra gyulolom magam minden miatt, h elbasztam, h elhagytam, h itt tartok. Csak azt remelem ez egyutt jar a terapiaval es ez a szukseges rossz resze, ha nem hat nem tudom meddig birom. Talan ha a jovo heten kezdodik a melo, lesz mibe belemenekulni es nem fogok annyit agyalni. Olvasom a Hozzatartozoi forumot is, ma sikerult oda eljutnom, h talan tisztazok egy olyan kapcsolatot ahol gyuloltem, szerettem, mindketten bantottuk egymast. O megerosodott, szarnyal, sikeres es nem erti, h en miert nem bizom ra magam. 2 eve megtettem, 1 evet eltunk egyutt. Sokszor bantott, fenyegetett megis mindig visszajott, nem hagyott elmenni de ot is kezdtem tonkretenni, hiszen a bizalom reszemrol megrendult, leginkabb a bantalmazasok miatt es elhidegultem tole, felek tole mint pasitol megis szinte o az egyetlen biztos pont az eletemben de azt hiszem ma sikerult felvallalnim h nem tudom tovabb csinalni vele. Felek a holnaptol, amikor felebred, eszdbe jut a mai este es megint jon a vadaskodas, hogy en nem tudom osszeszedni magam mert nem is akarom, minek a doki, minek a gyogyszerek.
honnan a szarbol van ennyi konnye egy embernek akinek meg februarban az volt a „hazija” a regi atertol h engedjem meg magamnak h megsiratok dolgokat..
na ez jo osszevissza lett de jo volt leirni!
vigyazzatok magatokra, oleles <3
Szerző:
Egy igazán jó pszichoterápiában félig meddig belehal az ember.Előjönnek az évek alatt felhalmozódott,s elfolytott sérelmek,újra átéled őket.Nehéz,fájó,De ehhez nyitottnak kell lenni,s idővel újra szülöd önmagadat..Jó kezekben vagy,úgy látom.S ne felejtsd el,te is kellesz hozzá,nem elég a jó pszichiáter.
Parrot: koszonom szepen a megerositest, szuksegem volt ra most nagyon. Igazat adok neked, tudtam, h nem lesz setagalopp ezt mar a korhazban is megbeszeltuk, ugyanugy mint azt is h kellek hozza. De amilyen lent vagyok most (kb 2 hete) nehez heti 2* belehalni 50 percbe. Meg valahol azt is tudom, h jo kezekben vagyok csak osszetornem a tukrot amibe bele kellene nezni mostmar.
<3
Szia Libby, kösz, hogy megírtad ezt a bejegyzést!
Sokat jelent, ha már tudsz sírni, és el tudom képzelni, milyen ijesztő is. A terápia tényleg nagyon fájdalmas, főleg az elején. Nagyon klassz vagy, hogy csinálod, és őszintén remélem,hogy segíteni fog.
Az abuzív kapcsolatokat nehéz elengedni. Még nehezebb rájönni, miért választ az ember magának ilyen partnereket.
Szia libby! Átérzem a helyzeted énis most kezdetem pszchioterápiára járni és tényleg fájdalmas a pszchioterápia felismerni másként látni bizonyos dolgokat régi sérelmeket ujra feltörni hagyni és kimondani min kell változtatnom és a legnehezebb ugy is cselekedni ezek felismerésével a mindennapokba ezt beépiteni na ez a legnehezebb.De én ugy gondolom ha a pszchioterápia rámutat bizonyos dolgokra és felismered a lehetőséget hogy tudsz javitani az életeden hogy legyél boldogabb akkor mindenképp megkell lépni mert különben az ha tudja az ember mit kell tenni és nem teszi teljesen felemészti a lelket és még betegeb lesz.Nekem legalábbis a terápián ilyen dolgot törnek elő a felismerés például hogy tudatalat tudtam hogy ez nekem nem jó és mégse változtattam a helyzetemen ebbe teljesen belebetegettem.Most már tudom milyen irányba indulja ami biztossan nagyon fájdalmas és nehéz lesz de ha ezt nem ugy hogy most tudatosan tudom mit kell tennem még betegem leszek. Látom hogy eljutottál már odaáig hogy felismerted önmagad milyen rossz párkapcsolatba élsz és meglépted az első lépést habár nagyon nehéz volt. Gratulálok a bátorságodhoz szoritok neked irjál majd hogy alakul az életed,ne add fel a harcot.
Koszonom, h irtatok! Mindenkeppen szeretnek kitartani, raadasul ugy, h csak az eloirt bogyokat szedem.. Ugy erzem az utolso eselyem, ugyhogy meg azzal is kuzdom, h ne a meguszasra hajtsak. Jellemzo lenne ram..
Eszter: abuziv kapcsolatot vonzom, nem veletlen, ez is gyermekkori trauma/viselkedes utanzas nalam. A szuleim 18 evig „valtak” havonta, hol egyik, hol masik. Mostmar joban vannak miota kulon elnek. Apam hozzam sosem nyult egy ujjal sem, anyammal azert voltak harcai amiknek termeszetesen szem-es fultanuja voltam, igy en azt lattam, h az rendben van ha a ferfi ideges elcsattant nehany pofon. Nem ecsetelnem anyam nezopontjat de en mar gyerekkent tudtam h ezt nem akarom es megis ebben a helyzetben talalom magam. Nyilvan velem sem konnyu sokszor, de eleg a fizikai es lelki abuzusbol, szoval van mivel foglalkozni.
Eszter, ez volt a legjobb szo ami kifejezte hogyan ereztem magam a sirastol. Megijedtem, utana jott csak a megkonnyebbules egy jo ido utan de felelmetes volt h nem akarok sirni mert nekem nem szabad meg hiszti stb es egyszeruen nem maradt abba. Ezek nekem nagyon kettos erzesek most.