Mikor kezdtem felnőni dolgok történtek, gondolatok lettek ott ahol nem kellet volna. Rájöttem, hogy egyáltalán nem tudom szeretni a családom, nem azért mert rossz szülők lettek volna, egyszerűen csak azért ‘szerettem’ őket, mert muszáj. Minden nap csak a halálon járt az eszem. Minden reggel, ahogy mentem a gimnázium fele elképzeltem, hogy a zebrán elüt egy autó. Elképzeltem a testem, ahogy nem mozdul többé. Ha ezekre gondoltam nem sírtam a tudattól, hogy megint iskolába kell menni. Soha nem tudtam a szüleimmel őszintén beszélni, soha nem mondtam el semmit magamról. Ezt őszintén bánom a mai napig, de ma sem tudok másképp viselkedni. Még a barátaimnak sem beszélek őszintén a gondolataimról. Noha minden nap kitűzöm, hogy ma jobb ember leszek…mégis elkövetem ugyanazokat a hibákat. Már megbékéltem ezzel. Hogyha az ember egy álca akar lenni természetes, hogy nem az eredeti. Tudom, hogy nem lesznek gyerekeim.
Viszont az is lehet, hogy holnap már másként gondolom. Holnap már családot akarok, holnap nevetve fogok írni a barátaimnak valamit őszintén magamról. Holnap munkát fogok keresni, holnap állás interjúra fogok menni. Holnap arra fogok gondolni, hogy az élet szép és, hogy szeretnék megházasodni. Holnap tudni fogom, hogy mit mondjak, ha kérdeznek. Holnap őszintén nevetek másokkal. Holnap mindenkit meg akarok ölelni.
Holnapután mindet megbánom.
Szerző:
Szia Lilla,
Olyan rossz látni, hogy egy ilyen fiatal lányt húz le a betegség, mert mi már vén csatalovak vagyunk…. Kívánom, hogy legyen családod, és gyerekeid, hátha visszaadják az életben a hitedet, és ezt a hullámvasutat amiben élsz kiegyenesítik.
Igyekszem kiírni magamból, mert valamennyivel jobban érzem magam utána. Persze ott van mellette, hogy legszívesebben törölnék mindent miután leírom, de talán nem idegesít senkit, ha mégis itt hagyom ezeket az írásokat…
Köszi a kedves szavakat! Legyen szép napod! Puszi! 🙂
Köszönöm szépen CatEye! 🙂
Igazából ez is az egyik rossz, hogy másokat is elszomorítok. A család pár tagján is gyakran látom. Ilyenkor legszívesebben elfutnék valahova messze. Persze nem fogok, csak annyit tudok tenni, hogy legközelebb több energiát fektetek a mosolygásba és a helyes válaszadásba.