A ház, ahol csak én lakom, vagy ez a vályogház lesz, itt a városszélen, vagy egy tanya. Csend, a természet hangja honol körbe-körbe. Sehol egy gép a földeken, utakon. Földút mindenütt. Végre egy repülő hangját se hallom. Sehol nincs már autó se, semmilyen gépjármű nem szennyezi már a levegőt. Az aszfaltutak mind elégtek. Ló- vagy ökörvontatta szekér jár erre csak. A gémeskút vize újra iható, megtisztult. A búzát kaszával aratják. Nekem nincs jószágom, mert nem eszek húst. De van itt mindenféle zöldségnövény, gyümölcsfa. Az erdősültség aránya 20-ról 40% fölé emelkedett. Az erdősítésben aktívan kiveszem a részem. Tücsökciripelés, madárdal az én lelkem édessége.
3 gondolat erről: “Az én házam körül, az én világomban”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Bár nagyon szépek a hegyvidéki tájak, sok helyen csúnya látványként mutatkoznak az erdőirtások kopasz foltjai. Azokat be kell „foltozni”! És érdekes, hogy sok helyen mégcsak legelőnek se használják az erdőirtásokat. Az erózió valóság.
A síneken túl, a kaszáló szélén, a csatornánál, úgy 300 méternyire van egy vastag fűzfa, mely kidőlt, és elszáradt ágai elérhető magasságban vannak. Még jómúltkorában csak kb. 45°-ban volt megdőlve a fa. Azt tervezem Drágám, hogy majd aprádonként le-lefűrészelek belőle tűzrevalónak. A sínek miatt csak simán kézben tudom őket elhorani.
A fűzfát még tavaly eltüntették onnan a közmunkások segítségével. Sejtem, hogy hova kerülhetett, a csatorna partjain lévő összes többi élőfával együtt… Biztos nem a rászorulókhoz…