Folyamatos légzés, ez csak őrület, sokszor jobb leírni. Összeütközöm másokkal, tárgyakkal. alkotni kicsit nehéz, a puszta létezés is nehézséget okoz. A nyavalygásom bosszant, és persze szórakoztat. Másokat csodálni, kapaszkodom a kötélbe, ami ideköt, próbálok a jelenben maradni, túl könnyű elszállni. Élvezem az idő tartalmát, be kell látnom, függő vagyok. Majd szét durran a fejem, nem sok kedvem van megmozdulni. Nekem ez jár….Magyar vagyok…..FankaDeli, Kowalsky meg a Vega. Odakint süt a Nap, és minden más, amiről lemaradok. Mennyi az elég? Sokat ígér, nem ad semmit, elvesz mindent. Olvad a jég, majd kialszik a tűz, lüktet a szívem, a lábam megrogyott, nem képes megtartani a súlyom, próbálok felállni, neki esek fejjel egy falnak, de a földön megtámaszt, persze azonnal megpróbálok felállni megint….újabb fal. Mindenfelől beszivárog a fény, elmosódott formák. Miért érzem, hogy ki kell jutnom? Valami mozgat, valami életben tart, ha sikerülne felállnom, felrobbanna bennem, és egy lennék Vele. Keskeny a híd, és mégis olyan széles, a homályos képek olyan erősen színesek, a hangok élesek, az arcokat már ismerem. Fordulj vissza és fuss, most már erős vagy, az ébredés, a valóság és a képzelet, soha ne érjen véget! Befolyásolnak a képek, amik sokszor kedvesek, sokszor kergetnek. Az agy teret ad a létnek, érzem, ahogy élek. Nehéz tartanom a fejem, de nagyon jó félnem tőle, simogat. Olvasok, írok és álmodom. Biztonságban érzem magam. Beleolvadok a tájba, terepszínre váltok, magamat sem látom. Látom, hogy mások is vannak itt, az apró hibák, a felesleges mozdulatok elárulják, amikor nem természetesen fúj a szél, amikor nem úgy hajlik a fa.
Persze gyűlölni azt tudnak, a szeretetük annyi, hogy betartják a törvényt és a kreszt. „Mi vagyunk fent. ” Ha tudnád mennyire lent vagy, és ha ragaszkodsz hozzá, ott is maradsz, persze majd te sírsz a legjobban, amikor a feje tetejére áll a világ. Visszakérsz mindent, amit adtál, hozzá hazudsz még pár dolgot, és amit tudsz, letagadsz abból, amit kaptál. Szerinted nyomnék egy lájkot, ha rólad lenne szó? Soha többet ne találkozzunk, úgyis csak arra vársz, hogy hibázzak. Jobb vagyok nálad, és ezt soha nem fogod elismerni, megdőlne minden, amit magadról gondoltál. Nem érzek kegyelmet, ha hagynálak, újra kezdenéd, ebbe sose fáradsz bele, sőt ez ad erőt, ebből táplálkozol. A legalapabb dolgokat sem érted. Téged elfogadnak, szeretnek….köszi,nem kérek belőle. Ti vagytok többen.
Szerző:
