Sírás van. véget nem érő fájdalom. Akartam még látni, mielőtt elmegyek aludni. hát megnéztem a képét. kiborultam. annyira hiányzik, annyira fáj, hogy nem ölelhetem meg. annyira fáj, hogy távol van. ezeket az érzéseket nem lehet leírni, ezeket csak megélni lehet. mintha a szívemet tépnék ki a helyéből, akkora a fájdalom, ordítani tudnék (és volt, hogy meg is tettem) annyira fáj. Bántom magamat, hátha enyhül…..hátha enyhül ez a fájdalom, amit úgy érzek soha nem ér véget. Tudom, hogy véget és, csak azt nem hogy mikor. de amikor érzem, akkor bele akarok halni, amikor bekövetkezik, akkor nincs kiút, akkor nincs B terv. Akkor csak K-t akarom, csa Ő kell. Nem más. Csak Ő. Kell a közelsége, kell a kéz simi. úgy szeretnék elaludni, hogy fogja a kezemet, hogy velem van, hogy vigyáz rám. ahogyan az anyukák a gyerekükre. talán az anyát látom benne? Vagy testvért? vagy barátnőt? bonyolult áttétek? Most mi lehet ez?
Még hat nap………..és megint közel lesz. egy karnyújtásnyira….egy órán át.
aztán újra elveszik két hétre 🙁 és én újra elveszek két hétre 🙁
mi lesz az ünnepek alatt??? Jobb ha nem is gondolok rá. de egyre csak ez jár a fejemben. egy hónapig nem látom majd.
NEM AKAROM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerző:
