Nos, úgy néz ki, befejezem ezt a blogot, mert kedves drága sógornőm olvasgatja, gondolom,a drágalátos férjecskéjével is megosztja, aki történetesen a tesóm,és rohadtul nincs semmi közük sem hozzám, sem a dolgaimhoz. Lényeg a lényegben, hogy addig maceráltak, amíg felmondtam, anyám meg beteg lett,24 órában odaköltözött a nagyfiam, viszont minden második hétvégén iskolában van Pesten, én meg nem tudom anyámat idehozni, mert igaz, hogy a nagyfiam szobája olyankor üres, de anyám fekve nézi a sorozat tv-t egész nap, a nappaliban meg nem tud nálunk lefeküdni, mert van ugyan egy 1000 éves kihúzható ágyféle, de ha kihúzzuk, a közepénél konkrétan kettéválik és szétgurul. Jobbik esetben anyám gurul a toldalékkal egyűtt, rosszabbikban beesik a kettő közé. Én meg azt nem voltam hajlandó vállalni, hogy ott aludjak nála. Ettől függetlenül persze átmentem minden nap, segítettem nekik, meg először még a szobavécén biliztettem anyámat, aztán már ki tudott menni a wc-re, vittem neki, amit kívánt, és én zuhanyoztattam, eleinte szó szerint kimosdattam a mindenéből. De szívesen tettem, ő meg hálás volt, és én örültem, hogy örül. És amiért én ezeket az éjszakákat nem vállaltam be, anyám az öklét rázta felém, és azt kiabálta, hogy tűnjek el, és soha többet ne jöjjek vissza, soha többet nem akar látni, és soha többet ne lépjem át az ő házának a küszöbét.
Na,akkor ég veletek kedves volt családom, ti már nem vagytok azok.
Szerző:
Memphis, annyira sajnálom 🙁 Ne keseredj el. Néha a családtagok nem értik meg, hogy senki nem rabszolgája másnak.
Én örülnék, ha írnál továbbra is, sokat tanultam tőled, és nagyon érdekel, merre halad az életed.
Memphis, annyira sajnálom 🙁 Ne keseredj el. Néha a családtagok nem értik meg, hogy senki nem rabszolgája másnak.
Én örülnék, ha írnál továbbra is, sokat tanultam tőled, és nagyon érdekel, merre halad az életed.
Eszti, ti is hiányoznátok, de az oldalról nem fogok lelépni. Hogy vagy?