teperek…

Blogot kezdtem írni az üzleti vállalkozásom hátteréről… szétesik a fejem . a facebookon is meg a twitteren is nyomulok – jaj, a norvég nyelvhelyesség miattm indig ellenőriztetetm is…

A blogomat nevezetesen arról írom ezúttal, hogy mi vitt arra, hogy vállalkozást indítsak…

Hát történetesen az, hogy én négy évesen hallottam először az oviban a Rút kiskacsa történetét, és azonnal tudtam, hogy ez az én történetem.Máig is emlékszem az érzésre: mintha villám csapott volna belém. Szabályosan agyonütött a mese.

És azóta sokszor eszembe jutott az, hogy hogyan tudhatja egy gyerek ngéy évesen a saját történetét ennyire bizonyosan felismerni???

mert msot már tudom, hogy ha nem lesz belőlem vállalkozó, csak egy itthon eltartott beteges anyuka Norvégiában, akkor is megütöm a hattyú mércéjét ahhoz képest, ahonnan indultam…

ammi a mesét követő éveket illeti: naná, hogy aztán elbizonytalanodtam – kamaszként pedig talán már nem is emlékeztem erre a mesére – annyira elborított a fájdalom és az öngyűlölet…

Még több, mint 44 évet kellett várnom ahhoz, hogy újra érezzem, amit négy évesen: hogy én vagyok a Rút kiskacsa – aki már nem is az többé – hanem hattyú…

És hogy igen. Repülni fogok.

azért akarok blogolni erről, mert szerintem így hiteles, hogy miért akarom a meseolvasást újra a nevelés egyik fontos eszközévé tenni…

elmondhatatlanul fontos, hogy milyen történeteket hallunk, és melyikben ismerünk magunkra. Melyik történet az, amelyikre azt mondjuk – aha!! ő így csinálta!! én is megpróbálhatnám!! vagy hogy Aha, igen, ez az, ezt ismerem, ez én vagyok! pontosan így!!

a könyvek, az olvasás szeretete amúgy is életmentő volt az életemben.

mindent, mindent könyvekből tanutlam.

úgy mondhatnám – én nem vagyok egy nagy olvasó, de vannak olyan könyvek, amelyeket komolyan vettem, és nem csak a szememmel olvastam, hanem a szívemmel is.

pont, ahoyg a Rút kiskacsát hallgattam. meghallottam, miről szól…

 

mostanában egyébként a Csizmás Kandúr meséje foglalkoztat!!! 🙂 🙂

hogy ti. most munkanélküli vagyok – most jönnek aztán a hét szűkös esztendők!!  és úgy vigyázok a ruhatáramra, mintha most három évig ebből a ruhásszekrényből kellene élnem. – egyébként lehet, hoyg így is van…  – itthonra nem is veszem elő a „fontos” ruháimat – mást hordok – és amikor kilépek itthonról, akkor igyekszem menőnek mutatni magam! hahaha, nem elég egyszer!! legalább háromszor kell ennek sikerülnie!!! 🙂

mint a Csizmás Kandúrnak!!

Vigyázok is a szép fekete lovaglócsizmámra, és meg bírtam állni, hogy ne vegyek újat, barnát, pedig az is nagyon elkelne – de inkább erre az egyre vigyázok – hogy ha kell, kéznél legyen…

Regisztráltam egy kultúrkonferenciára is – március 15.ére – és most hétvégén a közvetlen környezetemnek adom elő az üzleti elképzeléseimet – és várom tőlük és a tanácsadómtól, egy régi kedves tanáromtól a visszajelzéseket…

nagyon izgulok… 🙂 🙂

és lélekben már készülök egy rendesebb bemutatóra is, power pointtal meg mindennel… 🙂

elvégre egy konferencián nem csak hallgatni hanem előadni is lehet! 🙂

még nem most – de hamarosan!! 🙂

és ha ez megvan, akkor nekiülhetek egy új diafilm lefordításának…

szépen, lassan, komótosan, okosan, nem megijedve az időtényezőtől… mert ez sziszifuszi munka, tudom, tudom, évekbe fog telni, amíg egy kis picike kis választékot fel tudok építeni… – de nem baj, nem adom fel… mert nem is tudom feladni…

 

jaj, fáj a fejem… – vacsora, lefekvés.

ma már hajnal 3 óta fennvagyok, nem bítram aludni!!