A gyerekem ezerrel megmakacsolta magát, és nem lehetett felvonszolni 10 métert sem.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy take it easy és olyasmit csinálunk és tervezünk, amihez neki is van kedve…
Az Oceaniaria nagy siker volt!!
Gyönyörű akváriumok, rengeteg kis és nagy hal, – és azt is láttuk, ahogy a búvárok etették a halakat – a rájákat, teknősöket és a viszonylag békésnek tűnő, nem túl nagy szájú és nem túl éhes és nem túl nagy testű cápáktól sem féltek… (a cápák csak heti kétszer kapnak enni az ő etetésüket nem láttuk)
aztán kis libegőzés, 🙂 🙂
és másnap a lisszaboni Csodák Palotája…. ami akkora siker volt, hogy másnap és harmadnap is el kellett oda mennünk. A személyzet már kedves ismerősként üdvözölt bennünket és nevettek nagyon, hogy nem lehet minket a múzeumból kitenni 🙂
Ez inkább egy nagy játszóház. És mivel a fiam nagyon jól érezte itt magát, és ehhez elég egy anyuka vagy egy apuka, így beosztottuk a játszást és városnézést apával egymás között. Óriási nagy ötlet, és remekül működött!
És ami a legjobb – igen, a játszást is nagyon élveztem a gyerekemmel!!! 🙂
Volt ott egy kis óvodaméretű építkezés, hát ez volt a legjobb…. 🙂 kb. 20 sárga kis gyerekbukósisak, és mehet a játék. Egy kis kétszintes házikó fém-szerkezetét lehetett habszivacstéglával befalazni 🙂 fenn és lenn is.
raktárból a téglákat csillével sínen tologatni, sorompón átvinni – bakter sorompót kinyitni!! 🙂 – és aztán daruval az emeletre felemelni.
ugyanez a játék a szétszedésnél – akkor ledobó csatornán leengedni a téglákat…
hát az én gyerekem fáradhatatlanul kommunikált kézzel lábbal a többi gyerekkel, és tologatta a csilléket három – négy órán keresztül. másnap úgy ki volt dőlve, hogy 10 körül ébredt!!!! 🙂
mikor én mentem vele a múzeumba, már ismerősként vitt engem hogy mutassa meg a másik nagy játszótermet – egy lyukacsos nagy „építőfalat”, amire csöveket lehetett szerelni, és aztán a csöveken keresztül golyókat leereszteni a különböző útvonalakon.
állati sokat nevettünk, zsámolyokon másztunk fel, hogy elérjük a csövek száját, fotózkodtunk, bohóckodtunk.
Szabadnapomon eljutottam a Gublekain múzeumba, meg egy nagy bevásárlócentrumba, ahol inkább csak nézelődtem és fotóztam hogy hogy is néz ki egy nagyon nagyon elegáns áruház….. – vásárlásban még mindig nem vagyok jó, rohadtul el is fáradtam, viszont az alagsori nagy könyves-képeslapos áruházban kaptam mágneses kis sakk készletet, és ez nagy siker lett!! 🙂
Egy ismerősünk lakásában laktunk, és a család egy éjszakára bevállalta a gyerekünket is!! Így egy igazi FADO zenélős éttermes romantikus estét is csaphattunk apával…
Rettentő jól sikerült minden. Sintra várát is megnéztük , félórás vonatozás – és a gyerek is imádta.
google képek Sintra váráról itt: (a valóságban nem láttam ennyire ennyire gyönyörűnek – 🙂
Nagyon vicces volt ezúttal a városlátogatás…
Első utunk a várba vezetett természetesen.
A gyerekem ezerrel megmakacsolta magát, és nem lehetett felvonszolni 10 métert sem.
Ezek után úgy döntöttünk, hogy take it easy és olyasmit csinálunk és tervezünk, amihez neki is van kedve…
Az Oceaniaria nagy siker volt!!
Gyönyörű akváriumok, rengeteg kis és nagy hal, – és azt is láttuk, ahogy a búvárok etették a halakat – a rájákat, teknősöket és a viszonylag békésnek tűnő, nem túl nagy szájú és nem túl éhes és nem túl nagy testű cápáktól sem féltek… (a cápák csak heti kétszer kapnak enni az ő etetésüket nem láttuk)
aztán kis libegőzés, 🙂 🙂
és másnap a lisszaboni Csodák Palotája…. ami akkora siker volt, hogy másnap és harmadnap is el kellett oda mennünk. A személyzet már kedves ismerősként üdvözölt bennünket és nevettek nagyon, hogy nem lehet minket a múzeumból kitenni 🙂
Ez inkább egy nagy játszóház. És mivel a fiam nagyon jól érezte itt magát, és ehhez elég egy anyuka vagy egy apuka, így beosztottuk a játszást és városnézést apával egymás között. Óriási nagy ötlet, és remekül működött!
És ami a legjobb – igen, a játszást is nagyon élveztem a gyerekemmel!!! 🙂
Volt ott egy kis óvodaméretű építkezés, hát ez volt a legjobb…. 🙂 kb. 20 sárga kis gyerekbukósisak, és mehet a játék. Egy kis kétszintes házikó fém-szerkezetét lehetett habszivacstéglával befalazni 🙂 fenn és lenn is.
raktárból a téglákat csillével sínen tologatni, sorompón átvinni – bakter sorompót kinyitni!! 🙂 – és aztán daruval az emeletre felemelni.
ugyanez a játék a szétszedésnél – akkor ledobó csatornán leengedni a téglákat…
hát az én gyerekem fáradhatatlanul kommunikált kézzel lábbal a többi gyerekkel, és tologatta a csilléket három – négy órán keresztül. másnap úgy ki volt dőlve, hogy 10 körül ébredt!!!! 🙂
mikor én mentem vele a múzeumba, már ismerősként vitt engem hogy mutassa meg a másik nagy játszótermet – egy lyukacsos nagy „építőfalat”, amire csöveket lehetett szerelni, és aztán a csöveken keresztül golyókat leereszteni a különböző útvonalakon.
állati sokat nevettünk, zsámolyokon másztunk fel, hogy elérjük a csövek száját, fotózkodtunk, bohóckodtunk.
Szabadnapomon eljutottam a Gublekain múzeumba, meg egy nagy bevásárlócentrumba, ahol inkább csak nézelődtem és fotóztam hogy hogy is néz ki egy nagyon nagyon elegáns áruház….. – vásárlásban még mindig nem vagyok jó, rohadtul el is fáradtam, viszont az alagsori nagy könyves-képeslapos áruházban kaptam mágneses kis sakk készletet, és ez nagy siker lett!! 🙂
Egy ismerősünk lakásában laktunk, és a család egy éjszakára bevállalta a gyerekünket is!! Így egy igazi FADO zenélős éttermes romantikus estét is csaphattunk apával…
Rettentő jól sikerült minden. Sintra várát is megnéztük , félórás vonatozás – és a gyerek is imádta.
google képek Sintra váráról itt: (a valóságban nem láttam ennyire ennyire gyönyörűnek – 🙂
https://www.google.com/search?q=sintra+pena&client=ubuntu&hs=FGq&channel=fs&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=HuAKU7j-NNHV4ASKuIAY&ved=0CAkQ_AUoAQ&biw=1199&bih=848&dpr=0.8
szóvla, ilyen jól sikerült utunk talán még nem is volt….
kezdünk összecsiszolódni??? 🙂 🙂 🙂
feltöltődve, boldogan jöttünk haza. Mindenki, mindenki nagyon jól érezte magát!!! 🙂 🙂