Az az igazság, hogy a facebook-on van több különböző szakmai csoportunk is…
Van egy a saját ovimnak is, ott kiteszünk sokmindent, ami mindenkire tartozik, de aztán azon belül is vannak csoportjaink – a bölcsiseknek, ovisoknak, azon belül a kis és nagycsoportosoknak is – hogy tudjunk egymásról, meg üzenjünk, meg posztoljunk, ha valami jól siekrült, szóval, nagyon klassz…
De ezen túl van egy másik nagy oldal is, ahova msot meghívást kaptunk – hogy hozzátartozzunk a nagy ovilánchoz is. Mert egymás ovijából lehet jó ötleteket lopni…
éppen azért posztolunk.
Na, voltam olyan hülye, hogy ezen a „számomra ismeretlen” oldalon is kiposztoltam, egy szép diavetítős képpel, hogy nézzétek, miylen szuper vagyok: felolvastam a saját ovimban !
kb. 5 perc múlva leszedtem, mert hát vannak ilyen hierarchiai szabályok – hogy bizony, előbb be kell nyalni a saját ovinak – és azt modnani, hogy juhé, mennyire szuper nap volt, mindenki milyne sokat hozzátett a mai különleges naphoz, hogy jól sikerüljön! 🙂 köszönöm, örülök, hogy veletek lehetettem!!!!
Ha kicsit késve is, de megtettem, miután valaki más helyretette ezt a szitut… és kiposztolta a huhu, de szuper CSAPAT vagyunk!! (és ez igaz is – volt kalapálás az alagsorban, sütés a konyhában, tehát mindenki nagyon beleadott apait anyiat, nem csak én….!!! ) – úh. aztán gyorsan töröltem is a korábbi megnyilatkozásomat a nagy oviláncban…
eljön még annak is az ideje… de nem most…
ez egy figyelmeztető jel volt, hogy lassan a testttel, még iszonyatosan sok munka vár rám először a saját ovimban, lehetőleg heti egyszer-kétszer menni kell felolvasni, és ha már bejáratódott és sikeresnek mondható, és látszik, hogy értek hozzá, amit csinálok, és a gyerekek is szeretik – na akkor, de csak akkor reklámozhatom majd magam – és lehetőleg nem is direkte én – hanem talán majd a „főnököm”, ha meg van elégedve az eredménnyel…
ez mgé legalább egy év. vagy kettő. de sebaj, én mrá ilyenektől meg sem rezdülök.
hajrá, munkára kalandra fel!!
Már a kollégáim mondják, hogy mit szeretnének a diafilmre, és bíznak bennem, hogy meg tudom csinálni….
meg is tudom!!!
nem eresztem el ezt a lehetőséget!
ráadásul egy nagy oviláncon belül egy olyan oviban vagyok, amelyik gyakran fogad látogatókat, a nagyfőnök is gyakran eljön, beugrik, külföldi forgatócsoportok is jönnek, nézelődnek, németországból, innen-onnan…
tehát órisái lehetőségem van, csak bírjam a tempót!!
most, hoyg nem kell majd négykézláb görnyedni és a felmosóronggyal szaladgálni meg a gyerekeket emelgetni napi 10-szer – biztos, hogy menni fog!!!!!!!
annyira boldog vagyok!!!!!!!!!
hajrá, hajár!! hajrá, hajrá!!!
Szerző:
