Óvodáskoruk óta barátkoznak a gyerekeink. Most messzebb laknak egymástól, mert ők elköltöztek – de anyukával továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és a két gyerek kapcsolatát is óvjuk, vigyázzuk, mert látjuk, hogy mennyire szeretik egymást… – már többször vendégeskedtünk egymásnál és színházba is rendszeresen visszük őket együtt.
Tegnap először együtt is aludtak, az én kisfiam az ő kislányánál.
Anyuka nevetve mondja: elválaszthatatlanok, a paplan alatt együtt akartak aludni.
Istenem, ha az én anyám is adott volna lehetőséget az én számomra, hogy avlami hasonlót megélhessek… hogy a szeretet az nem egy félelmetes dolog, az valami jó, az bizalommal teljes, azt a szülők támogatják –
Ez az anyuka ráadásul jó barátnőm is. És ismerjük egymást családját – a nehézségeket is – és óvjuk, vigyázzuk ezt a gyermekkori szerelmet… ami tele van csodákkal —-
Tudjuk, az élet kiszámíthatatlan – de hátha megmaradnának ők ketten egymásnak … – meglátjuk. Mindenesetre mi segítjük őket, hogy szerethessék egymást továbbra is…
Szerző:
Anyuka nevetve meseli:
Kislanyom, egy masik napra is meghivjuk Z.t vendegsegbe, hogy itt aludjon nalunk?
nema csond.
huha, mi a fene lehet ez…
batortalanul megszolal a leanyzo harom napra lehetne? 🙂 🙂