Tk. mindig ugyanazt mondja a Feldenkrais tanárom.
Hogy kilégzés, belégzés… Legyek a testemben. a csontjaimban.
nem a történeteimben, amik velem történtek, amiknek az elszenvedője vagyok…
ma megtanított egy olyan gyakorlatot, hogy úgy éreztem magam tőle, mitn aki benarkózott. Csak vigyorogtam vég nélkül…
hát ezt kell most gyakorolnom minden nap. (ezt már milliószor megbeszéltük, hogy meditálnom kell. nem csinálom. azt hiszem, hogy elveszem az időt más, fontosabb dologtól. Ma talán végre megértettem, hogy mindennek ez az alapja. hoyg „kisimítsam magam” mielőtt bármibe is belekezdek. mert bármibe is kezdek bele, ha stresszes vagyok és űzött, szarul fog menni. Ha meg kisimult vagyok és békés magammal és a világgal, akkor egész más lesz az eredmény.
még a nyelvvizsgám is.
nem fontosabb a magolás, mitn hogy kisimítsam az idegeimet és lelkemet a tanulás előtt. ez a legfontosabb.
és lehet hajnal ötkor sinálni. aztán visszaaludni.
hát, megpróbálom. végül is baromi jó volt. ez a nowhere. egyszerűen hihetetlen volt.
és még óra közben azt gondoltam, hoyg igen, ez a tanár az egyik legeslegjobb dolog a világon az életemben…
Szerző:
