Sikerült szerencsétlen gyerekemet halálra stresszelnem – bepisilt harmadik nap nyílt színen az iskolában. Nem kicsit – nagyon!!
A tanárnője azt mondta, ne vigyük a gyereket pszichológushoz, várjuk meg, hogy megnyugszanak a kedélyek…
vissza is írtam neki, oké, inkább én magam teszek egy kört a pszichológusomhoz…
Mi a fenének stresszelem magam – eszméletlen, hogy a tudatalatti elvárásokat milyen finom kis antennákkal veszik….
szegény kicsi gyerekem.
és bár ugye „nagy bölcsen” tanítgatom, hogy koránkelők leszünk (és ennek ő nagyon örül, mert ő már amúgy is koránkelő!) – erre megmérgelődtem szegényemre valamelyik reggel, amikor rámugrott tiszta erőből reggel fél hétkor…
nehéz anyának lenni…