Te jó Isten, de rég jártam erre, és de rég írtam már ide valamit is… Az utolsó bejegyzésem óta, november óta annyi de annyi minden történt, hogy most így visszagondolva még én is alig hiszem el, hogy „baszki, én ezeken mind átmentem, és nézzenek oda ki él és ki virul?!”
Mert igen, élek és mondhatni virulok, de az fix, hogy most felfelé tartok szinte minden téren.
Az elmúlt hónapok szavakban: újabb csalódások, megaláztatások, öngyilkossági kísérlet, bántalmazás, vér, ájulás, verekedés, depresszió, depresszió, depresszió, hiú remények, hazug szavak dögivel, újabb átb@szások, újabb padlóra kerülések, új barátok, igazi, valós és elérhető álmok, remények, fény az alagút végén, főnix-effekt, vissza a padlóra, és mégis a főnix én nyert, megráz-leporol-talpraáll, és kiáll magáért, új emberek, új tapasztalatok, elhatározások, munka, egy érdekes ismeretség elmélyülése, új munka kilátásban, orvosi igazolás, erkölcsi bizonyítvány, repülőjegy, búcsúztató éjszakák, ebből kettő Vele, új szerelem, új kapcsolat, és utazás. Most pedig: Anglia, néha magány, de a kedv töretlenül jó akar lenni, én meg hagyom. 2 gyerek, heti 60 óra meló, új család, eső, eső, eső, új tapasztalatok, élmények de dögivel, nigériai kaja, étkezési zavar, zavarodottság, kitartás, és az új énem!
Szerző:
nem unatkozol:)