nem tudom, de szerintem bunkóság, hogy a tesóm nem válaszol.
küldtem neki egy kis csomagot karácsonyra, a gyerekének.
Most ráírtam, hogy megkapta-e.
le sem szar. nagyon fáj.
hihetetlen, hogy ennyire semmibe vesz. Nyilván a terapeutája támogatja, hogy szegény valahogy kimásszon alólam… megértem… én úgyis mindent kibírok, ugyebár… majd helyreáll a viszonyunk, ha szegény egy kicsit megerősödött. békén kell hagynom…
istenem, annyira sötétnek látom néha… régi ügy ez.
értem én, hogy lelki sérült, és képtelen megköszönni valamit.
de én is lelkisérült vagoyk, és így nagyon nehezen fogok tudni adni a gyerekeinek.
vagy csak úgy fogok majd adni, mint egy adományt. és nem foglalkozom vele, hogy nem köszönik meg.
nagoyn fáj, és nagoyn nehéz.
és így még közös nyári programot sem tudok vele tervezni.
olyan, mint egy elmérgesedett elvált szülők viszonya.
bunkó, és nem vagyunk beszélőviszonyban.
vajon én mit tettem ezért???
nem tuodm. magamba nézek…
Szerző:
