olyan elképesztő agresszió uralkodik rajtam, mint még soha. franc se érti, miért. én sosem voltam agresszív. nincsenek új vagy a szokásosnál nagyobb gondok, de ma terrorista vagyok. szinte kivétel nélkül mindenkit meg akarok ütni.
már bevettem egy xanaxot egy pohár gusztustalanul meleg borral, de még mindig alig csillapodtam. az tartja bennem a lelket, hogy hűl a bor és egy patikányi nyugtatóm van.
ma tényleg nem történt semmi szokatlanul rossz. gyűlölt kollegát rommá szopattam pusztán annyival, hogy a közös feladatainkat villámgyorsan megoldottam és továbbítottam. ma megpróbált dolgozni a patkány, de már annyira kihúzta a gyufát, hogy leszartam, csak csináltam a feladatokat, óránként dobtam a riportokat a kinti vezetőségnek és nem magyaráztam neki, inkább csak haladtam. a főnököm (aki szabin van) pedig látni fogja, hogy minden feladatot kettőnknek küldtek és csak én válaszoltam. tökéletesen bevédtem a seggem, mindenre reply to allt nyomtam. vicces, hogy csak akkor nem tud a liba kirekesztéssel vádolni, amikor tényleg megtettem. ocsmányul hangzik, de nagyon megérdemli. volt egy cuki próbálkozása, hogy rámkenjem egy téves utalást, de annyira hülye, hogy pont egy olyat választott a számtalan hibájából, amit azon az egy napon követett el, amikor én szabadságon voltam. örömmel tölt el, ahogy nézem, ahogy a saját csapdáiba esik.
ma úgy volt, hogy Casanovával találkozom, de miután késett 15 percet felhívtam és közölte, hogy még el sem indult. a fasz tudta, hogy ki vagyok borulva és, hogy vígasztalás kéne, erre betolta ezt. elmondhatatlanul gyűlölöm.
nem tudok mit kezdeni az agressziómmal, ebben nincs gyakorlatom. talán pasiznom kéne, de a szociopata barátaim már külföldön vannak, másokat meg pillanatokra sem tudnék most elviselni.
hogy bizonyítsam, hogy még önmagam vagyok: ma felhívott egy srác, akivel már évek óta dugnom kéne, de nem merek és lehívott álompasi bulijára.
nagyon megnyerő ez a nyers őszinteség az írásodban, teljesen átérezhetővé teszi a helyzeted.