Mindig muszáj kicsit összefoglalnom, visszanéznem, látnom, hogy nem helyben állok, hogy nagy lépésekkel megyek előre, még ha kicsinek is látszik…
És megdícsérgetnem magamat, hoyg milyen zseniálisan veszem az akadályokat, és hogy a gyerekemet milyen szépen nevelgetem, és a házasságomra milyne szépen vigyázgatok…
az erdélyi nyarak világbajnok ötlet volt, ezt már milliószor leírtam, de nem elég – újra és újra élvezem a gyönyörűségét…
aztán most a zeneiskola – tudom, hogy sok bennszülött elit norvég megirigyelhetné ezt a kezdést a gyerekemtől. pedig csak egy kis magyarból szakadt óvónőcske az anyuka… aki korántsem tökéletes.
lenyomtam egy év terápiát – összes pozitív hatása lassan megmutatkozik….
au-pairt váltottam az iskolakezdés alkalmából 🙂
és kinézetet is 🙂
hát, itt tartok.
a lakásom még nem egy otthon, inkább bútorok és ruhák és konyhai holmik meg írószerek és játékok összedobált halmaza (na jó, ennyire azért nem vészes azért a helyzet…. 🙂 – de tény, hogy megtalálni azért nem olyan könnyű valamit!! 🙁 – egyelőre túlélünk…. – aztán majd jöhet ezen a téren is némi alakítgatás….
olykor szégyellem a vendégek előtt a bútorainkat és msot az au-pairünk előtt a kupit ami a fiókok mélyén lapul – de nem, inkább csak nevetek rajta, és megyek előre.
most pedig elmegyek nyaralni a drágalátos családommal holnap, egy félig leszervezett, némiképpen kalandos erdélyi nekiindulásra – és bízom benne, hogy a kitöltetlen fehér lyukak is majd szépen kitöltődnek…
Ma m uszáj kialudnom magam!
a nyelvkönyveimet ugyan bepakolom, de nem leszek magamra mérges, ha úgy jvöök haza, hoyg kis em nyitottam őket…
Szerző:
