Milyen az élet…
kb. 3 évvel ezelőtt egy ismerősünk kért meg, hogy ha lehet, pár napra adjunk szállást egy erdélyi fiúnak, mert nem talált még albérletet.
A cselédszobát kiürítettük, a fiú beköltözött. Mondanom sem kell, hogy azóta is itt lakik nálunk. Egy darabig képkeretezőként dolgozott, de most már jó ideje itthon van.
És pont, mikor én állást kaptam, ez nagyon jól jött, mert hát azért a háztartást valakinek vezetnie kell…
A srác átvette – először a konyhát ,most már mos és tereget is:)
És istenien főz!!!!!!!!! és bevásárol, és vigyáz a gyerekemre, és még órabért sem kell fiztetni így, ha moziba megyünk…
Namármost, történetesen, ennek a „házvezetőnknek” 🙂 van egy professzor nagybátyja, aki átutazóban már párszor beugrott hozzánk. Igaz, hogy politikailag eléggé másképpen gondolkodunk, de néhány szívügyünk közös.
Most legutóbb pl. meglátta, hogy milyen gyermekművészeti alapítvánnyal keveredtem barátságba – rajzoltatok velük, meseillusztrációkat! – és felajánlotta a segítségét. Mivel nem messze lakik tőlük (!!!) – rögtön másnap beugrott hozzájuk, és már nagyban lobbizik is értük…
Lassan az egész családját elhozta ide, már ismerkedünk, barátkozunk, és a kisfiam is rajongásig szereti őket!
Hoztak a születésnapjára nagy legot, és most mi is kedveskedtünk az egyik családtagnak a születésnapjára kis ajándékkal.
Összebarátkoztunk, és az élet úgy hozza, hogy sűrűn talákozunk is, sőt, most úgy néz ki, ohgy valami nagy közös feladatot is bíz ránk az élet…
Azt hiszem, ez a flow…
nagyon boldog vagyok.
várom a folytatást….