Kérlek, írjatok!!

Kérlek, írjatok. hogy jól van amarilla, ne bőgj, nekünk is idióták a szüleink.

Nem te tehetsz róla. Egyszer majdvcsak vége lesz ennek a szeretetlenségnek… az égben…

és arról sem tehetsz, hogy a bunkó tesód nem tudja megköszönni azt a rengeteg segítséget, amit nyújtottál és folyamatosan nyújtasz neki, lelkileg, fizikailag, anyagilag, érzelmileg, szellemileg. 

írjatok, hogy el bírjam viselni ezt a fájdalmat.

mondjátok meg, hogy majd a barátaim kárpótolnak.

hogy fel tudok építeni magam körül egy szeretettel teli kapcsolatrendszert.

munkatársakat. mondjátok ,hogy az élet nem csak a család. és hogy van, akinek még rosszabb jutott.

és hogy nagyszerű vagyok és most természetes, hogy van visszaesés. hiszen már egy jó ideje elszakadtam tőlük.

és most már csak ritkán járok haza.

és mondjátok hogy jó úton járok, és hogy nem kell mindig felmentenem az anyámat meg az apámat. egyser ők is elgondolkodhatnának, hogy hogy bánnak velem meg az unokájukkal.

húsvétkor nem kellene együtt utazni már. lemondom valahogy. nem kell ez nekem.

 a nyarakat már megoldottuk. nem nyaralunk együtt. a húsvétot sem kell erőltetni.

senkinek nem jó. 

kitalálok valamit. ez nekem és a kisfiamnak nem hiáényzik. sem a férjemnek.

még akkor sem, hogy kicsit utazgatnánk Mo.on.

nem.

azt hsizem, hogy ha hazamegyünk, akkor csak azért, hogy a gyerekeink játszanak együtt. csak a gyerekek miatt. 

ők nem tehetnek semmiről.

és mosogatógépet és porszívót sem kötelességem venni nekik.

még akkor sem, ha…