Befizettem egy négynapos üzleti kurzus első részletét.
a férjemnek az arcára fagyott a mosoly mikor közöltem vele ezt. ő még ilyen drága kurzust az életében nem hallott.
aztán megmutattam neki a tanárt. és ő is beleszeretett.
megnéztük a véleményeket is az előző kurzusáról. az emberek mosolyognak és áradoznak. és azt mondják, hogy megérte a pénzt a kurzus.
a férjem drukkol nekem, hogy sikerüljön sokat tanulnom. de közben szkeptikus is…
én meg sírok, zokogok, mert tudom, hogy én olyan leszek ott, mitn egy kis eltévedt bárányka. Oda már igazi cégvezetők mennek… én meg egy óvónéni vagyok… nagy ambíciókkal…
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010
Egy óvónéniről is kiderülhet, hogy zseniális üzletasszony:)!
Szia, Resdi, sőt!!
Annyira érzem, hogy ezt én megcsinálom, mint amikor eltökéltem magam 39 évesen, hogy én mégiscsak férjhez megyek, ha a fene fenét eszik is…
Hát most valahogy ugyanúgy érzem magam.
Igaz, lemondtam végül a kurzust. Tényleg baromi drága. És nem merek beleugrani. A mh.emről sem mertem elkéredzkedni…
Viszont megnéztünk még egy hasonló kurzust, az ugyanannyiba kerül – igaz nem négy nap, hanem 10. és nem ugyanaz az ember tartja. de úgy látszik, hogy nagyságrendben ennyi egy ilyen kurzus és kész.
Sajnos, a befizetett pénzemet úgy tűnik, bukom. Jaj, baromira fáj… – tanulópénz…
Viszont megrendeltem a tanár könyveit az internetről.
közben érik bennem, hogy felmondjak a munkahelyemen…
Megkérdezhetem mi ez? Mibe fogsz bele?
Ne haragudj, azért nem, mert még kezdeti stádiumban vagyok és egyelőre nem szeretnék még beszélni róla. de majd eljön annak az ideje is talán…
de annyit elárulhatok, hogy mint minden jó „üzlet”, ez is tele van szaktudással és szeretettel és szorgalommal és türelemmel és szívós, szisztematikus munkával.
Menni fog.
Annakidején, 39 évesen, heti háromszor jártam táncolni, csinosan, illatosan, reménykedve de nem kétségbeesve, hogy megismerkedjek egy férfival, aki akarni fog engem. Előtte jó sokat jártam táncórákra is!! – Sikerült.
Ez az üzlet is sikerülni fog. Tudom, hogy mit kell tennem és teszem azt.
Közben átélem, hogy profi vagyok abban, amit csinálok.
Mennyi tapasztalat van mögöttem!!! fantasztikus!!! az ember, amikor szenved ilyen-olyan helyzetekben, nem tudja még, hogy az egyszer jó lesz még valmaire… és lám… most jó, mert emlékszem, és tudom, akkor mit hibáztam…
Rettentő sok munka, de nem bánom. És azt is megélem, hogy más nem lenne képes rá, mert csak én rendelkezem ezzel a sokféle és sokszínű tudással…
Nagoyn boldogan gürizem tehát… de ez csak így megy…
már megérkezett az egyik könyv is, most belevetem magam.