tartom az ígéretemet és a munkámra koncentrálok. annyira kemény, hogy rendszeresen elbizonytalanodok, hogy meg tudom-e csinálni. múlt héten szinte minden nap éjfél körül értem haza. ez a hét nyugisabb, kezdenek összeállni a dolgok a fejemben. mondom ezt most, néhány órával korábban majdnem elsírtam magam, mert hibáztam egyet és 2 órán keresztül nem jöttem rá, hogy hol szúrtam el. a főnököm erősködött, hogy mit kell máshogy csinálni, de tudtam, hogy nincs igaza. teljesen hülyének nézett és én is annak éreztem magam. amikor megoldottam, akkor váltott és nagyon kedves lett újra. nem tudom, hogy ez a megoldásnak szólt-e vagy annak, hogy látta, hogy majdnem elsírtam magam. ilyet azért nem szoktam. minden nap eszembe jut, hogy ki fognak rúgni, ami nem egy megnyugtató érzés. sebaj, már így is rengeteget tanultam.
nagyon büszke vagyok magamra, amiért álompasin kattogás helyett konstruktívabb dologgal kínzom magam.
persze még gondolok rá, de mostanában messze nem annyit, mint korábban. ez már érett egy ideje, de a múltkori óta nagy erőkkel ignorálom. nem harag vagy ilyesmi, egyszerűen fáraszt és unom. felhívott, hogy beszéljük meg az estét, ami abban merült ki, hogy kb. lehülyézett, hogy miért nem éreztem jól magam. találkozni akart, de elnapoltam. majd elvileg beszélünk. nem kizárt, hogy fogunk is. de őszintén szólva már néhány napja úgy gondolom, hogy meglennék nélküle. annyira még nem biztos, hogy így is marad, hogy közölni merjem vele, de jó jel.
nem olyan régen jöttem rá, hogy nem vagyok őszinte vele. igazából azért neheztelek rá, mert nem szeret annyira mint szeretném. ő őszinte, nem ver át és nem játsza el, hogy szeret én meg sunnyogok, nem mondom el, hogy én viszont többet szeretnék tőle, mert félek a következményektől. gyáva és hazug vagyok. döbbenetes felismerés, hogy az az erkölcsileg elítélendő, aki szeret, de így van.
Szerző:
Kedves Csakén, szoktad Te látni embertársaid, akik egy pohárral a kezükben ülnek az aluljáróban egész nap, hátha belerak valaki annyit, amennyi neked a körömlakra sem lenne elég, és tényleg, ha nem tökéletes a körömlakk, lehet álompasi undorítónak fog tartani, és elhányja magát, mint az aluljáróban lévő szörnyszülöttektől.
Tényleg neked és álompasinak mi a véleménye ezekről az emberekről. Vagy erről nem esik szó? Tán kéne. És akkor vagy egymás szemében megtaláljátok az igazságot és ettől kurva nagy orgazmusod lehet, vagy ami lehet, az hogy ezek nem emberek, vagy hogy igen, ez ne haragudj, de nem derült ki az írásodból. Szóval én ilyen értelmes dolgokról beszélgetnék, és akkor mélyen a szemébe néznék ennek a görénynek, és azt mondanám amit csak akar. Ezek a rohadékok, vagy ezek a szánalomra méltók. Csak ki kell találni, mit akar a főnök, vagy álompasi és azt kell mondani, a többi nem számít.
üdvözlettel: Mária
nem először kényszerülök leírni, hogy a blogom személyes jellegű, valóban nem szoktam rajta társadalmi problémákkal foglalkozni.
ha már rákérdeztél, a hajléktalanság rémisztően nagy probléma és legtöbbünkhöz meggyőződésem, hogy közelebb van, mint gondolnánk. szánalmas a szociális háló ebben az országban és egy országot tökéletesen jellemez, hogy hogyan bánik a legkiszolgáltatobbakkal. én Guantanamora küldeném azokat a politikusokat, akik ki akarják zavarni őket a városból, mert rontják a városképet. döbbenet, hogy ilyenekre bízzuk a városvezetést.
nem is értem a kérdést, hogy mi a véleményem róluk. persze látom és sajnálom őket, de valóban nem szoktam velük beszélgetni. ahogy más idegenekkel sem. vélhetően vannak köztük kiváló emberek és semmirekellő patkányok, épp úgy, mint a nem hajléktalanoknál.
azt mondani, amit hallani akarnak olcsó trükk, amit ideig-óráig lehet játszani, de semmi értelmét nem látom. az se nem szeretet, se nem valós elismerés, csak jó színjáték.
Nem akartalak megbántani, semmi közöm hozzá mit gondolsz, vagy teszel, de már nagyon félek és muszáj kommunikálni, de nem teszem többé.
nem bántottál meg, csak nem értettem, hogy hogyan kapcsolódik a hajléktalanság az általam leírtakhoz.
ez egy blog, lehet kommentelni, nincs azzal semm baj. én csak örülök, ha valakit érdekel, hogy mi van velem.
mitől félsz? konkrét dologtól vagy inkább szorongsz?