ma volt egy megbeszélésem, kb. semmiért könyvelek egy barátom barátjának, de az is valami. mellette simán tudok munkát keresni. ilyen halvány árnyéka önmagamnak már rég nem voltam.
Casanováról informálisan megtudtam, hogy csajozik szépen. kicsit bosszant, hogy nekem szokása szerint kamuzott a melóról, simán elmondhatta volna, kurvára nem érdekel. tényleg nem. igazából jobb ez így, egy rövid ideig tényleg féltettem, hogy mi lesz vele.
továbbra is tartom az önkéntes számüzetésemet, szinte teljesen kivontam magam minden társaságból. tapasztalatból tudom, hogy ez pocsék ötlet és meglesz a böjtje, de most nem vagyok kész rá és kész. nincs munkám, nincs pasim, nincs miről beszélnem. nem leszek olyan liba, aki órákat mesél arról, hogy mi volt a konditeremben, másról meg most nem nagyon tudnék. most képtelen vagyok elviselni bármi vidám dolgot, sírhatnékom van a vidámságtól. még mindig rémálompasi köti le a gondolataim jelentős részét, róla meg pláne nem akarok beszélni. főleg így, hogy nincs is mit. baromi szerencsétlenül alakult, hogy pont most nincs munkám, mert így sokkal többet gondolok rá, mint amennyit egyébként tudnék.
a hangulatom valami érthetetlen okból kifolyólag mégis egész jó. nem kicsattanó, de sokkal jobb, mint ami indokolt lenne.
Szerző:
