A mai nap is olyan volt, mint mindegyik mostanában. Későn kelek, eszek, fekszem az ágyban a laptopommal, eszek, fekszem az ágyban a laptopommal, hajnali négykor elalszom.
Ebben a hónapban itt lesz a mamám, hogy segítsen itthon. Amikor főz mindig rosszul érzem magam. Haszontalan egy családtag vagyok az biztos. Hahh…
A mamám szerint nincsenek érzéseim. Nem tudom mégis mit kéne reagálnom erre. Sose tudom kezelni az emberek megjegyzéseit, ha rólam van szó. Mindegy is, mert én is tudom, hogy van mit fejlődnöm, mint ember. Eddig csak kárt okoztam mindenkinek. Ideje felébrednem és rájönni, hogy másokra is kell gondolnom.
Mostanában nem tudok egyedül az utcára menni. Rosszul vagyok tőle. Így a munkakereséssel is elvagyok csúszva még mindig.
Utószóként üzenem magamnak, hogy majd alakul. Elindulok, aztán lesz ami lesz.
Szerző:
Szia!
Ismerős, amikről írsz.
Szeresd magad, ne bántsd magad.
S igen, kezdj el kifelé tekintgetni, másokra is odafigyelni.
Akkor legalább bűntudatod nem lesz emiatt.
Meg jobb előbb, akkor könnyebb.
Terápiára nem jársz?
Valami közösség?
Szia!
A „ne bántsd magad” már megy. Ez az egy amit nem akarok elveszíteni.
Nem tudok terápiára menni, amikor akarok akkor sem megy. Nem tudok segítséget kérni vagy nem hiszem el, hogy szükségem van rá. Azonban kezdem elérni azt a pontot, hogy muszáj lesz. Nagyon megijeszt, hogy tönkre teszem az életem. Csak megkell találnom a módját, hogy túllendüljek a szorongáson.
én is voltam ilyen állapotban, ez már kimeríti a súlyos depi fogalmát
Örülök, ha már nem vagy ilyen állapotban.
Én is mindent megpróbálok, hogy javítsak a helyzeten lassan, de biztosan.
Dettó….ugyanez…
De remélem ma egy szép napod lesz! Kitartás! 🙂