napjaim

ismételten sikerült belebotlanom rémálompasiba, szokás szerint véletlenűl. ő jött oda hozzám, beszéltünk három percet egy teljesen semleges témáról, majd megpuszilt és távozott. nem került szóba a múltkori eset.

visszatértem a konstruktivitáshoz. edzek, koplalok, meditálok, jelentkezem állásokra és próbálok a feladataimra koncentrálni rémálompasi és a kilátástalanság helyett. változó, hogy mikor mennyire sikerül, ma például egész jól ment. persze munkanélküli szingliként nincs sok feladatom, de igyekszem gyártani magamnak.

Casanovával sokat beszélünk és találkozunk mostanában, de őszintén szólva nem nagy élmény. ő rengeteget dolgozik és folyton fáradt, én meg el vagyok merülve a saját kis problémáimban és legszivesebben nem is tudom, hogy mit csinálnék. a barátaimnak egyszer elmondtam, hogy mi történt, de nem akarok erről többet beszélni. ez itt gondolom fura, de egyrészt szégyenlem a helyzetemet, másrészt mostanában azért járok társaságba, hogy eltereljem a gondolataimat. az más kérdés, hogy nem mindig sikerül, de hiszem, hogy ki kell mozdulni, mert ha otthon maradok egyedül a gondjaimmal, akkor megőrülök. bízom benne, hogy idővel majd elsodornak az események és visszazökkenek a normális kerékvágásba.

Szerző:

Belépett: 1 hónap

csaken

Blog kommentek: 764Blog bejegyzések: 87Regisztráció: 16-05-2011

Írj megjegyzést