azt hiszem megvolt életem leghaszontalanabb napja, ami minden kétség nélkül elég ok az esti ivásra.
sikerült délben felébrednem egy hívásra, amiben értesítettek, hogy nem kaptam meg egy munkát. szép indítás. utána megnéztem pár állásportált, de nem találtam semmi érdekeset. mondjuk tegnap este elküldtem egy csomó helyre, szóval ez várható volt. péntekre megint behívtak egy interjúra egy olyan helyre és pozícióra, ami a legkevésbé sem az én világom, de nem válogathatok. legalább történik valami. mondjuk egy vicces kudarc.
tegnap kitakarítottam a lakást, a mai napomat pedig a gépem és önmagam karbantartására szántam. ennek eredményeképpen a gépem hasít, többé-kevésbé rend is van rajta, lerántottam elég sok kedvenc zenét, ami nagyon fontos, mert a netem nem az igazi, szép a hajam és a bőröm. mivel ma lehetőségem sem volt semmi igazán hasznosat alkotni, azon agyaltam a legtöbbet, hogy este a barátnőimmel menjek egy előadásra vagy inkább egy számomra érdektelen pasival találkozzak. nyert az utóbbi. mindig a barátaimmal lógok, kell néha egy kis változatosság. és különben is, többnyire nagyon elutasító vagyok a pasikkal és ahelyett, hogy azokkal foglalkoznék, akiknek kellek, inkább olyanokért sírok, akiknek nem. és persze hisztizek itt, hogy magányos vagyok. ezen ma megpróbálok változtatni. szinte biztos, hogy nem fog elsőre menni, de legalább próbálkozom és gyűjtök némi tapasztalatot.
csodás fejlemény, hogy tegnap napközben alig gondoltam álompasira. éjjel persze rengeteget, de az már egy jóval magasabb szint, amikor már éjjel sem gondol rá az ember. egyelőre a mai napot is kiválóan abszolváltam az ügyben. elmondhatalanul reménykedek benne, hogy így folytatódik a dolog, de túl szép lenne ahhoz, hogy igazán hinni merjek benne.
nem tudom értekeztem-e már arról a vesszőparipámról, hogy a barátaim amikor összejönnek valakivel, akkor leszarják, hogy mi van velem, utána meg elvárják, hogy úgy vígasztalgassam őket, amikor lapátra kerülnek, mintha őket érdekelte volna, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban. az mindegy, hogy mondjuk mennyit sírtam, nyugtatóztam, vagdostam, az számukra lényegtelen amíg pasiznak vagy csajoznak, de ha nekik van gondjuk, az persze nekem legyen fontos. nem tudom úgy szűrni a barátaimat, hogy ne keveredjenek bele ilyen alakok, pedig nagyon igyekszem. ezt a mai napon végérvényesen befejezem. nem pazarolok több időt és energiát árulókra. én mindig össze tudtam egyeztetni a pasikat a barátaimmal, akiknek ez nem megy, azok sírjanak egyedül ha rosszra fordulnak a dolgok. egy barátság vagy kölcsönös vagy semmilyen.
már régóta azt érzem, hogy én tulajdonképpen férfi vagyok. nem a bulvárhírekből ismert típus, nem akarom átoperáltatni magam vagy ilyesmi, de a gondolkodásom, a világképem, a viselkedésem és az elképzelésem a saját szerepemről egyértelműen férfias. nem érdekelnek a gyerekek, anyagias vagyok, nem nagyon panaszkodok, szinte sosem sírok nyilvánosan, fontos a szabadidő és a szórakozás stb… a poén az egészben az, hogy a külsőm viszont aligha lehetne nőiesebb és ez így is van jól. azért kezdtem bele most ebbe a témába, mert tegnap éjjel azt álmodtam, hogy férfi vagyok. nagyon megrázó volt, egy tükör előtt ültem meztelenül, még tetszettem is magamnak, amikor a tükörben észrevettem, hogy van egy hatalmas farkam. a legrémisztőbb az egészben az, hogy az első gondolatom valamiért az volt, hogy tulajdonképpen mindenkinek van, nem? ez az álmomban teljesen logikusnak tűnt. aztán amikor hozzáértem, azonnal felébredtem, mint ahogy a nagy traumáknál szokás.
nagyon ritkán emlékszem az álmaimra, vajon mindig ennyire morbidak? rémisztő, hogy ilyen dolgok az én fejemből kerülnek elő.
Szerző:
