Tegnap válogattam az erdélyi fotók között…
Tömény boldogság…. Újra és újra átélem, életem egyik legjobb döntése volt ez az erdélyi nyaralás….
A kisfiam így gyakorlatilag egy privát napköziben van két hétig, magyar és holland gyerekekkel, és gyakorolhatja, gazdagíthatja mindkét nyelvi tudását.
A vendéglátóink gyermekeit már jó ismerősökként köszönti, és velük nyaranta találkozik és boldogan játszik velük együtt. Annyira kedves és jól nevelt aranyos gyerekek!!
A fotókon fára másznak – először az egyiket tolja mindenki fölfelé, aztán a másikat. Mindenkinek fülig ér a szája. Megegyeznek, ki következik. Nincs veszekedés, csak nevetés, boldogság, izgalom! 🙂
Aztán lepkét fognak – és sikerül!! 🙂 🙂 a legnagyobb boldogság!!
aztán gyíkot!! aztán sárkányt eregetnek!!
aztán a szénakazalban ugrálnak!! aztán kiskutyáznak, meg a csirkéket kergetik.
aztán korongozunk – fantasztikus alkotások születnek!
aztán kirándulunk és csónakázunk a Gyilkos tó vizén.
A holland nagypapával és nagymamával. Akiknek ellált még a szavuk is a táj gyönyörűségeitől és a szíves vendéglátástól.
Aztán kerti partink is volt, élő zenével, magyar népdalokkal.
a tánctábor izgalmas pillanatairól nem is beszélek… és a kisfiam egy őstehetség!
Úgy csapásolt már két nap után hogy öröm volt nézni!! : 🙂 🙂 A nagypapa meg a nagymama csak úgy néztek, hűha, milyen magyar legény lesz ebből a kisfiúcskából…
és a közös énekléseken a magyar népdalok csodálatos világával is ismerkedik….
Édesanyám mondta nékem, minek a szerelem nékem,…..
vagy:
Rózsa, rózsa piros rózsa, nem leszek szerelmes soha,
láncot vetek a szívemre, megmutatom bírok véle…
vagy, egy másik kedvencem, teljes terjedelemben:
Kisküküllő mentén egy szép drága madár lakik,
kinek párja evilágon ritkán találtatik,
angyali termetű, szégyen tekintetű,
szép páva járású, gerlice szólású, Vénusz mosolygású.
Ha(j)aztat a kismadarat kezembe foghatnám,
minden búmot bánatimot szívemről leraknám,
jól tudom magamtól, nem kérdem senkitől,
nincsen nagyobb rabság, nagyobb szomorúság,
mint a magányosság.
sem éjjelem, sem nappalom nincsenek kedvemre,
sem ebédem, sem vacsorám nincsen örömömre,
egész nap búsulok, éjjel gondolkodom,
hogy mitévő legyek, hogy jó társat leljek,
kivel holtig éljek.
Szerző:
