Morzsa-mondóka

 

Hol vagy szépség, jóság, erő, pompa? 
Száraz morzsa hull dekoltázsomba.

Száradok, és nem szállok már én sem,
Nem várom, hogy bárki is megértsen.

Asztalom fölött gubbasztok mélán,
Száraz kiflimorzsa hullik énrám.

Le a mélybe, pörgünk mi is sorba,
Oly mindegy, hogy ember vagy, vagy morzsa.

Mint kis hangya az éltető morzsát,
Szorgosan cipelem mások sorsát.

Isten, hagyjál! Nem vagyok én Illés!
Elég volt már az atyai intés!

A kiválasztott, kínnal teli próba,
Ne verj engem ebbe a béklyóba!

Mások sorsát le akarom vetni,
És szerepem másnak átengedni.

De a hangya meghal morzsa nélkül,
Illés-pózom hagyd nekem emlékül!