Selejtezem a könyvtáramat.
Vérzik is a szívem, meg nem is.
Elbúcsúzom az illúzióimtól. De nem a könyveimtől – ezek a könyvek itt állnak a polcomon kb. 20 éve, anélkül, hogy kinyitottam volna őket. Sosem voltak igazán az enyéim.
Azt a vágyamat testesítik meg, hogy egyszer leülök és elolvasom őket.
És anyámtól örökölt könyvsorozataimtól is búcsúzom. Ő vette nekünk őket, szintén az a vágy vezérelte, hogy egyszer műveltek leszünk és olvasottak. Ha nem ő, akkor legalább a gyerekei….
Hát az életünk aztán valahogy mégis eltelt veszekedésben, szorongásban.
És most már értem – hogy hát nem. Nem fogom őket már elolvasni soha…..
talán nem is annyira fontosak, mint gondoltam korábban…..
És a magyar történelem nüanszainak ismeretére már a fiamnak sem lesz szüksége – elég nagy vonalakban tudni azt.
Törökök, Habsburgok, Monarchia, Erdély elvesztése, Hitler csatlósai, zsidóság, Sztálinizmus, bolsevik küldetéstudat, – és átmenet a „demokrácia” … felé….. EU és a nagy válság…
Művészet és népművészeti kincs, néptánc, folklor, az egy más tészta. És azt igyekszünk élőben megtapasztalni Erdélyben.
Hát ennyi.
És ha mégis Bibót és Jászi Oszkárt és Széchenyit akar olvasni majd magyarul, hát akkor majd beballag valamelyik könyvtárba értük.
Vagy ide, ahova a könyveim egy részét fogom elajándékozni, vagy Magyarországon, ha itt nincs meg.
Indulok az itteni többnyelvű könyvtárba. Reméelm, beveszik a könyveimet.
Szerző:
Hurrá, bevettek egy bőröndnyi könyvet!
Volt közöttük Füst Milán és Kassák Lajos is – halvány lila gőzöm nincs róluk – de most mindez valahogy nem érdekes már…
A pszichológiát továbbra is gyűjtöm, és őrzöm, mint kincseimet, meg a „családi otthon” szépítgetése is egy életen át feladatom marad, tudom már…
és most összekészítek egy másik nagy könyvcsomagot, amit hazaviszek – mert S.nak kell talán, vagy esetleg a tesómnak.
fogy a ballasztom, amit cipelgetek – és meg kell mondjam, nagyon nagyon jó érzés.
lélegezni tudok. közelebb kerülök saját magamhoz. helyet teremtek a magam számára, amiben szabadon tudok mozogni.
Parti Nagy Lajos természetesen marad. talán már holnap belevetem magam Sárbogárdi Jolánba… és viszem Erdélybe is ezt az örökzöldet, hogy a húgommal rötyögjünk végre egy jót közösen…
na. hát így. csak a kedvenceimet tartom meg… Az igazi barátaimat.
Tolsztojt, dosztojevszkijt.
Meg Petőfit, adyt, aranyt. A többiek közül a legtöbb mehet…
Még egy adag könyvet viszek ma – ezek szerint tetszett nekik az első válogatás, amit vittem…
Nagy László, Márai, Spiró, esztétika -Goethe, Max Dvorzak, Simmel
Magyar történelem – dokumentumok, tanulmányok – Mohács emlékezete, Nagy Imre élete és halála –
rájöttem, hogy igazából a kisfiamnak gyűjtögetem őket…
és hogy az még 12 év kb. minimum – és én azt nem bírom ki, hogy addig legyen itt egy ballaszt a raktáramban, amit csak kerülgetek…
és hogy az anyám is ezt csinálta, megvan még a gyermekkori kis kabátom, ammit Párizsból hozott nekünk az apu, és persze, eltelt 40 év – hát már nem kell senkinek –
a gyerekem kinőtt cuccait is kiselejtezem.
nem gondolkodom most házikönyvtárban már – itt ez nem is divat…
csak a legfontosabbakat tartom meg…
így is marad elég.
🙂
Na, hát tegnap végül két bőröndnyi cuccot (az egyik volt kb 40 kiló, a másik meg kb 60) – elcipeltem a könyvtárba, – és szó szerint lerokkantam, mert a villamosra valahogy fel kellett a lépcsőkön tornázni ezt a súlyt, meg le is – és a derekamnak most annyi. …. 🙁 🙁 – éjjel alig bírtam megfodulni az ágyban 🙁 🙁
ma pihennem kéne, de a kisbabaruhákat és játékokat is selejtezem, és még mindig vannak könyveim, amiktől szeretnék megszabadulni …. –
rohadtul el vagyok fáradva, de legalább van látszatja!! 🙂
és nem nagyon van időm pihenni, mert két hét múlva már utazunk…