Elindultam a lejtőn… Lefele vajon, vagy felfele?
fáj a fejem, majd szétesik.
Megrendeltem életem nemtudom hanyadik névkártyáját, designosat, a szívemből jövőt, hogy kínáljam a drámafoglalkozásaimat.
Gyerekekek, óvodáknak, öregek otthonának.
Mindjárt egy csomó pénzt fizettem érte – mert vettem hozzá névjegytartót is, gravírozottat, a fene egye meg, meg reklámtollat is, mindezt baromi kedvezményesen.
jaj.
és még hol tartok a hegy megmászásától???
de egyelőre van még fizetésem, hogy finanszírozni tudjam a hobbimat…
szegény férjem…
és hol vagoyk még attól, hogy könyvelőm legyen, meg klienseim, meg konkrét elképzelésem arról, hogy hogyan is akarom én ezt tk. csinálni…
jaj. a fejem viszont legalább most már van miért fájjon…
Szerző:
Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010
Sikerült felfüggesztenem a rendelésemet – mert persze a nagy kapkodásban tele volt hibával a névjegykártyám.
Most alszom rá egyet, meg még egyet, és ha már aludtam rá eleget, akkor megrendelem IGAZÁN.
Hányódom, mélységek és magasságok között, pánikolok, szédülök, a torkomban dobog a szívem…
Gyakorolnom kell a pozitív gondolkodást. Hogy nekem ez sikerülni fog.
hogy Norvégiában élek, és a férjem jól keres, és nem fogok az utcán aludni, ha óvatosan haladok előre.
és hogy jó a program, amit kitaláltam, még pénzt is tudok kapni érte valahonnan…
és van egy mentorom a vállalkozássegítő csoportnál.
fel is fogom hívni, hogy ez így most akkor jó-e szerinte.
igen. beszaladok ma talán hozzá.
tudja, hogy nem vagoyk teljesen százas, és ő nagyon segítőkész.
az is a baj, attól is rohadtul szorongok, hogy rámásztam egy-két segítőmre túlságosan – ennyire nem szabad nyomulni, mert elriasztom őket…
nyugi. majd előkerülnek, mert nekik is megvan a maguk élete és maguk ritmusa.
nem hajt a tatár, egy nagy hegyet megmászni csak kitartóan és okosan lehet, nem lendületből.
nyugi.
mindjárt leülök és megtervezem a napomat…
és kitalálom, hogy kitől tudnék támogatást kapni, hogy ne omoljak össze.