Továbbra is folyamatos katarzis élményem van az újdonsült önmagamtól…
Mintha leoperáltak volna a szememről egy hályogot.
Mintha leomlott volna egy nagy fal bennem, ami elválaszott a külvilágtól.
Mintha eltávolítottak volna a testemből egy mérgező daganatot, ami alattomos váladékával belülről emésztette a testemet.
Mintha hirtelen levegő tódult volna a tüdőmbe és a szívembe, és igazán, legmélyről – érezni kezdtem volna! (szó szerint éjjel arra ébredtem, hogy boldogságban lubickolok!)
Mintha hirtelen kiléptem volna mázsás sarat dagasztó csizmáimból, és könnyedén járnék a mezőn… (még nehéz futásra bírnom magam, annyira hozzá vagyok szokva a cammogáshoz – de érzem, tudom, hogy hamarosan szökdécselni, futkosni fogok mezítláb)
mintha egy hosszú és keserves, olykor kilátástalannak tűnő hegyi ösvényen hirtelen egy csodálatos panoráma tárulna most elém.
nagyon el vagyok fáradva – és nagyon boldog vagyok.