Nagyon nagy lelki munkán vagyok túl, azt hiszem…
És csak csodálkozom, csodálkozom, csodálkozom, hogy tk. hogy is vagyok most…
Olyan érdekesen……………….
Tk. tényleg úgy érzem magam, mintha egy nagy műtét után lábadoznék…
Kimondottan érdekes lelkiállapot, olyan jóleső fáradtság……..
Leginkább azon csodálkozom, hogy ennyire képben vagyok, hogy mi történik bennem.
És csodálkozom folyamatosan azon is, hogy a test és a lélek elvégzi a munkáját szinte automatikusan, ha nem háborgatják…??
Próbálok újra úgy fájni, ahogy csütörtökön, és nem megy. Ma már nem megy. Pénteken és szombaton még beleszédültem egy-egy pillanatra a nagy sötét mély lyukba, és eljutottam ismét a fájdalomkutam legmélyére és még eleredtek a könnyeim – de ma már nem megy… – lehet, ez csak egy kis pihenés? – vagy már a megnyugvás??
Honnan lehet tudni, hogy egy traumát sikerült feldolgozni???
Talán, hogy már nem izgatja az embert. hogy el tudja engedni…..
Nagoyn fáradt vagyok.
és szorongani azért úgy tűnik, még szorongok…
ezt sem tudom abbahagyni egyik napról a másikra….
—– ma este befaltam négy szelet vajas-lekváros kenyeret……………:( 🙁 🙁 —-
de már érzem magamban a lehetőséget, hogy felálljak, felemeljem a tekintetem, beíratkozzak ismét egy nyelvtanfolyamra talán, vagy belevágjak az üzleti vállalkozásomba. Nem holnap – de talán ősszel….
Most még lábadozom egy kicsikét….
össze kell szednem magam. vigyáznom kell magamra.
Azt hiszem, most ismét egy nagyon jó szériám jön…
csak előbb fel kell tápászkodnom a padlóról.
most előbb belerogyok még az ágyamba 🙂
jó éjt nektek.
Szerző:
