A szegény kis gyagya amarilla siránkozásai

A lelki csatát megvívtam, egész felderültem.

És csak nézek ki a fejemből … ennyi jólét, ami körülöttem van – és még van képem nyavalyogni!

Vonzom a jót!! 🙂 🙂 🙂

Itt van pl. az au-pair-ünk, M., aki egy erdélyi srác, és velünk él már kb. 3 éve.

Befogadtuk, mert nem volt hol laknia, gyorsan kiürítettük azt a félszobát, ami cselédszobának van építve, de lomtárnak használtuk.

A férjem amúgy is imádja, ha vendégeink vannak, vagy lakótársaink.

Én kevésbé szeretek osztozni a lakásunkon – de hát végül is egy magyarul beszélő srác itt az idegenben, gondoltam, talán nem zavar sok vizet…

aztán összebarátkoztunk.

pont, mitn annakidején ottohn, amikor albérlőm volt.

ez egy lassú folyamat, és sok buktatója is lehet.

de hibátlanul ment a dolog – és ma már úgy tekintek rá, mintha a fiam lenne.

És most besegít már a háztartásba is, és a kisfiam oviba vivésében, vagy hazahozásában is miding lehet rá számítani.

 

És lelki támaszt is nyújt nekem, ha éppen borzasztó passzban vagyok.

És amikor padlón vagyok, mindig megkérdezi – mit főzzek???

és a kedvenc kajáimat főzi.

hát így.

ma is megvigasztalt  a menüvel, igazán… zellerkrémleves zsemlekockával, reszelt sajttal, aztán avokádókrémes lazaccsíkok, és húsvéti foszlós kalács. Mert ő ilyeneket is tud!!

Azokat a kajákat, amiket a legjobban szeretek, rögtön beírom – egy ideje már szisztematikusan!! – a saját receptfüzetembe, hogy ha egyszer elköltözne mégis tőlünk ,akkor ne álljak itt, mint egy hülye, szerencsétlenül…

 

nem lehet egy szavam sem.