megőrültem.
egsz nap nem történt semmi, de semmi szokatlan vagy borzasztó én meg egy egész hullámvasutat jártam be. reggel még kicsattanó hangulatban voltam, a munkában is brilliroztam, aztán kora délután összezuhantam. semmi nem történt. egyszer csak elkezdtem azt érezni, hogy minden menthetetlenül elcseszett és felesleges minden erőlködésem, ha meg is oldok valamit, idővel új problémák veszik át a helyét és sosem lesz tartósan jó. erősen gondolkodtam rajta, hogy kimegyek sírni, de végül nem tettem.
azt hiszem újra kell kezdenem az antidepit.
szarul állok a tanulással, ami átment szorongásba, így még annyit sem tudok tanulni, amennyit egyébként tudnék. ma megfordult a fejemben, hogy azért generálok magamnak problémákat, hogy ne kelljen tanulnom. ma elértem a történelmi mélypontot 2 nyamvadt tétellel és már nem is hazudom magamnak, hogy majd éjjel behozom a lemaradást, tudom, hogy nem fogom. ördögi kör, ahogy fogy az idő csak egyre jobban stresszelek, amitől nem bírok tanulni.
álompasival továbbra sem beszélünk és eltökélt szándékom, hogy ha belepusztulok sem keresem. miközben ezt írom is az motoszkál a fejemben, hogy fel kellene hívni. egyszerre vonz és taszít, de mindkettő pokolian erős. eljutottunk odáig, hogy kettőnk közül ő a normálisabb, ami igazán rémisztő.
hogy a romlás útja tökéletes legyen, megszegtem az absztinenciát, ittam két pohár bort és most nem tudom eldönteni, hogy bevegyem-e a gyógyszeremet, amire nem ihatok.
a válság legbiztosabb jele, hogy már szinte semmit sem eszem, már a legkisebb nadrágomat is csak övvel merem hordani és teljesen leszarom. a fogyás a legmélyebb időszakaimban is fel szokott dobni valamennyire, de már egyáltalán nem érdekel. az sem zavarna, ha híznék, tökmindegy az egész.
nem értem, hogy mi ütött ma belém. objektíven nézve minden fasza, vékony vagyok és barna, már biztos az egész jó állásom, van még másfél hónapom megtanulni a tételeim felét és álompasival is találkozhatnék valamelyik nap, ha megaláznám magam ismtelten azzal, hogy koslatok utána, de valamirt mégis világvége hangulatom van.
nem értem magam. biztosan tudom, hogy holnapra elmúlik és kicsit sajnálni fogom, hogy ezt leírtam, de nem baj, egy blog legyen őszinte, akkor is, ha kínos.
Szerző:
