ahogy lenni szokott, ha egy probléma megoldódni látszik, rögtön jön helyette másik.
ma ismét elkövettem azt a hibát, hogy felvettem a telefont amikor anyám hívott. reggel 9-kor, csak hogy jól induljon a nap. nem részletezem, önmaga volt, ami nagyon nem áll jó neki. utána szerencsére sikerült visszaaludnom, majd lementem edzeni, ahogy tegnap megígértem. a világon semmi kedvem nem volt hozzá, de nagyon jól ment, büszke vagyok magamra. a vicc az egészben, hogy fogytam egy kicsit mióta ellustultam, mert ha nem edzek, akkor alig merek enni. kösz anyu, ez nélküled nem menne!
úgy volt, hogy este barátokkal találkozom, ami szépen tartotta bennem a lelket, de mostanra minden kedvem elment tőle. casanova szépen elfelejtett visszahívni (mert ő ugyebár dolgozik hétvégén, hát hogyne, nem hazudta még ezt elégszer), egy másik barátom szintén, a barátnőm hozza magával a pasiját, akit legszívesebben megölnék. ismeritek azt a típust, aki úgy néz ki mint a kiközösített kisgyerekek az oviban és folyton azzal menőzik, hogy mennyi pénze van? na ő ilyen. ráadásul mégcsak nem is felsőtízezer, hiteltelenül is játsza, de teljesen el van szállva magától. a helyzet komikuma, hogy egy könyvelő barátnőm csinálja a bérszámfejtését, kb. annyit keres mint én, de ezt persze nem fogom elárulni senkinek. és szépen elcseszi a szombat estémet a barátaimmal együtt, akik nem méltóztatnak kimenteni a helyzetből.
barátnőm pasija még azzal is emelei az est fényét, hogy mivel ő nem iszik, mi sem merünk előtte, szóval kész főnyeremény.
erős a kéztetés, hogy kiálljak valami forgalmas helyre egy ‘barátokat keresek’ táblával a kezemben.
Szerző:
