A jóllakott amőba

„Álmomban” (ma a zeneterapomnál) nem tudtam elengedni apámat egy búcsúzáskor.

(…. ) Leszálltam a varázsszőnyegemről, és lekuporodtam mellé a földre. Szorosan átölelt, nagyon szorosan. Nagoyn nagoyn szorosan. És én amőbává váltam és bekebeleztem. Jóllaktam, nagyon elégedett lettem, nagyon boldog. erősnek éreztem magam.

Nehézzé váltam és pépesre emésztettem őt.

és aztán felültem a szőnyegemre, meditálós törökülésbe. És az apám belülről megigazította a testtartásomat. A fejemet a helyére tette, a vállaimat, a medencémet. Pont, mint a Feldenkrais tanárom.

és akkor elkezdtem énekelni. Pontosabban az apám énekelt belőlem?

azt énekeltem, hogy „szeretlek, tartalak.”

Aztán tátogtam, mint egy hal.

aztán azt énekeltem: „nincsenek szavaim, hogy elmondjam az érzéseimet” „te vagy a gyermekem”

 

Látlak a tükörben – mondom még , otterem egy nagy tükör, és én átlépek a tükrön, és átölelem magamat a tükör túloldalán, erősen.

sok szép kép volt még álmoman – de talán ez volt a legfontosabb számomra.

 

a kezdés i snagyon érdekes volt- apám egy hajóban ült, és horgászbottal és horoggal kifogott engem. kivette a számból a horgot. látta, ohgy vergődöm, mint egy hal. Beletett egy nagy átlátszó akváriumba, ami vödörnek nézett ki kb. És hiába akartuk megölelni egymást, nem lehetett, mert közöttünk volt az akváriumfal.

aztán jött az anyám, és kihajított a vödörből, vissza a tengerbe.

Akkor sellővé váltam, és kimásztam a vízből, vissza a hajóba. akkor apám ölbe vett és ringatott. és elmondtuk egymásnak hogy menynire magányosak vagyunk külön-külön. de hogy együtt nem vagyunk egyedül, akkor ketten vagyunk.

 

jó éjt mindenkinek.

Álmodjatok egy szerető apáról, aki az ölébe ültet benneteket, és azt mondja nektek, hogy gyönyörűek vagytok, és nagyon szeret benneteket.

én erről szeretnék álmodni.